Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

her elértéktelenedésével jár együtt, nagyon is időhöz kötött jelenség. A legjobbak természetesen érzik ennek a végtelen nyitottságnak a negativ oldalát. A végtelen szabadság és kötetlenség puszta negativitása voltaképpen a legnagyobb rabság és megkötöttség, s az örökkévalóság és az adott pillanat kibékithetetlenül áll szemben, miközben csupán az örökkévalóság zsugorodik egy pillanattá, a pillanat azonban nem tágul örökkévalósággá. Egyik versében Congreve /An Ode in Imitation of Horace/ igy irja le ezt a jelenséget: "Ke akard tudni a holnap végzetét, / ami előttünk van, az nem miénk, / csak a jelen pillanatot birtokoljuk / a következőt a menny engedi meg / s akkor a jelenlegi már nem létezik: / életünk igy egy állandó azonnali most

." Wycherley hasonlóképpen panaszkodik egyik költeményében /Upon the Idleness of Business/, elmondva, hogy az élet fenntartása érdekében kell dolgozni, azonban- az élet csupa munka, s a munka következtében magát az életet nem élvezhetjük - azaz "A tett igy az üresség jele." A végtelen törekvés végtelen kielégületlenséggel jár együtt, és semmi olyan állapot sem létezik, amelyben Paus módjára érdemes lenne megállítani az időt. Rochester fogalmazta meg ezt a legérzékletesebben: "Történjen élet vagy halál / a szerelemben egyforma a kettő; / a győztes üres büszkeséggel él, /sa legyőzött örömmel hal meg." Ugyanaz a probléma fogalmazódik meg itt, ami a polgári társadalom minden válságossá éleződő korszakában felvetődik, s amit pl. Balázs Béla irt meg A kékszakállú hercegben: vagy megpróbálom megőrizni saját integritásomat, ám akkor nem köthetek semmilyen emberi kapcsolatot sem, vagy pedig belépek valamilyen emberi viszonyba, de egyéniségemről, integritásomról akkor le kell mondanom. Amikor az egyének léte a felszinen pusztán magáértvalónak jelenik meg, s a mós-azámára-való lét elidegenedett és a felszinen nemlétezo, akkor minden emberi kapcsolat magában rejti a tragédia lehetőségét. Ez* érezte meg Rochester: ha ezt teszed, akkor is megbánod, ha azt teszed, akkor ia megbánod /Kierkegaard/a a res-