Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége
viszonya . Ebben a természetes nembeli viszonyban az embernek a természethez való viszonya közvetlenül az emberhez való viszonya, mint ahogy az emberhez való viszonya közvetlenül a természethez való viszonya, saját természetes meghatározása. Ebben a viszonyban tehát érzékileg , egy szemlélhető tényre redukálva .jelenik meg , mennyire lett az emberi lényeg az embernek természetté, vagy a természet az ember lényegévé. Ebből a viszonyból meg lehet Ítélni az ember egész művelődési fokát. E viszony jellegéből következik, mennyire lett a maga szánéra és ragadta meg magát az ember mint nembeli lény , mint ember; a férfinak a nőhöz való viszonya az embernek az emberhez való legtermészetesebb viszonya. Benne tehát megmutatkozik mennyire lett az ember természetes viszonyulása emberivé « vagy mennyire lett neki az emberi lényeg neki természetes lényeggé, mennyire lett emberi természete neki természetté. Ebben a viszonyban az is megmutatkozik, mennyire lett az ember szükséglete emberi szükségletté, mennyire lett neki tehát a másik ember mint ember szükségletté, s ő legegyénibb lé~~~~~~~~ 17 tezesében mennyire közösségi egyúttal." A viszonylag hoszszu Marx idézet számunkra legalapvetőbb fontossága az, hogy a férfi-nő kapcsolatot kizárólagosan csak társadalmi kapcsolatként lehet felfogni, s a szerelem is olyan történelmi-tár3adal mi termék, amelyhez igy vagy ugy, de mindenképpen viszonyulni kell. A férfi-nő kapcsolat, illetve a szerelem evilági és emberi jellege természetesen mindig is nyilvánvaló volt, s ha pl. Platón a szerelmet szorosan az ember morális és emberi tökéletesedéséhez kapcsolja, akkor szintén társadalmi viszonynak tekinti, mint ami az élet teljességére rányomja bélyegét. Az Isteni Színjáték szerelem- és szeretetfelfogása is elválaszthatatlan egymástól, és a szerelem Dante számára szervesen hozzákapcsolódik a mindent igazgató és mozgató szeretethez. A férfi-nő kapcsolat evilági és totális jellegét Goethe fogalmazta meg a legteljesebben, és szorosan hozzákötötte az emberi egyéniség teljességének kibontakozásához, ugyanakkor ő látta a legtisztábban, hogy az emberi kibontakozás útjában a modern
