Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

-korban, amikor a tett és a jellem egysége a sorssal is közvetlen, személyes és aktiv kapcsolatban is volt, az adott világ mindenekelőtt drámaian volt feltérképezhető, és az Erzsébet-kori epikát /Lyly, Spenser, Sidney, Nash/ egyrészről ezért a stilizált absztrakció jellemezte /Lyly, Sepnser, Sidney/, másfelől viszont a konkrétumban való elmerülés, amely az emberi viszonyrendszereket képtelen volt felmérni /Nash/. A restaurációban az adott és meglévő körülményekhez való egyoldalú viszonyulás mégsem epikában, hanem drámában jelent meg, de ennek a közönség szerveződése az oka: a szük és körülírható réteg epikát képtelen volt teremteni, mivel lehatárolt és korlátolt volt a polgári társadalom egészén belül, és ezért önmagát csak drámaian tudta kifejezni - ám ez a drámaiság nem azonos az Erzsébet-korival, de a XVIII-XIX. századi drámaisággal sem, ahol a közönség homogenitása is felbomlott és megszűnt. A restaurációs dráma ezért alapvetően kritikátlan és nem rendelkezik önmaga reflexiójával - noha a későbbiekben e dráma intellektuális jellegét mégis megpróbáljuk kimutatni, természetesen nem ebben az értelemben. A kritikátlanság természetesen csak a drámában van jelen. A mindennapi életben számos eset bizonyitja a kor fölötti kritika létezését, de a gyakorlati, nem művészi kritika egészen más dimenziókkal rendelkezik, mint a művészetben /jelen esetben a drámában/ megjelenő kritika. Érdemes például megnézni Congreve esetét: egyik levelében a következőképpen ir: "Nem kell ecsetelnem, hogy mit csinálok, én, aki képtelen vagyok törődni a sok ismerőssel, és barátkozni sem akarok. Tudod, hogy nem szükséges egyedül lennem; de mégis inkább ezt választom, minthogy meghunyászkodjam az udvari vagy kávéházbeli ismerősök modora 15 előtt." Azonban ugyanez a Congreve erezte jol, hogy a világgal szembeni kritikája és megvetése az adott körülmények közepette drámailag végigvihetetlen, s amikor Szerelmet szerelemért c. drámájában az egyik szereplő a következőképpen válaszol Valentine-nek, aki Írásban akarja megtámadni a bűnt,