Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége
létezett komédiákkal éa tragédiákkal, ám mindkettőben más jött létre, mint amire az iró éa közönsége számított. A s ors orvaié felülkerekedés és az ésszerűtlen világ legyőzése a komédiában evilági győzelem, azonban a sors átláthatatlansága miatt a restaurációban a sorshoz és a körülményekhez való alkalmazkodás lépett ennek helyére. Ugyanigy a tragédiában lehetetlenné vált, hogy az egyén ugy bukjon el a sors szoritása alatt, hogy ugyanakkor érzülete mégis győztesként léphessen elő /Schelling/, és ezért pusztán patetikus és bombasztikus tragédiák jöhettek csak létre. Annak, hogy az utókor csak a komédiákról hajlandó tudomást venni, igen egyszerű a magyarázata: a korabeli tragédiák abszurditása és képtelensége már a kor számára is nyilvánvaló volt, a komédia viszont a sorshoz és a körülményekhez való alkalmazkodás tanításával a polgári világ lényegét mondta ki. A polgári világ pusztán morális elemzői és biráiói, pl. Steele, dr. Johnson, "lacöulay vagy a viktoriánus átlagizlés elitélte ezt a drámairodalmat, ugy gondolván, hogy elég a tükörképet összetörni ahhoz, hogy szép legyen az arc. A drámairodalom védelmezői rendszerint a vígjátékok valósághű jellegét hangoztatták, s maga Dryden is a Versengő hölgyek /The Rival Ladles. 1664/ ajánlásában a következőt jegyzi meg: " ? 1ivel a szinpad a világnak és a benne lévő cselekedeteknek a megjelenítése, hogyan képzelhető, hogy az emberi élet képe pontosabb legyen magánál az életnél?" 77 komédiák védelmében a leglehetetlenebb érvet alighanem a romantikus Charles Lamb hozhatta fel, aki a következőképper. irt: ". A ?ainall-ok és r.'irabelek, Dorimantok és Lady Touchwoodok a maguk szférájában nem sértik morális érzékemet: sőt egyáltalán semmi közük sincsen hozzá. Ugy tűnik, hogy saját megfelelő elemükben mozognak. Semmilyen törvényt vagy lelkiismereti korlátot nem törnek át. Ilyesmiről nem is hallottak. A kereszténységből kikerültek a - minek is nevezzem? - felszarvazás országába, a gálánsság utópiájába, ahol az élvezet a kötelesség, és a modorok tökéletes szabadsága. Teljességgel spekulatív dolgokról van szó, amelyeknek semmi köze sincs a létező világhoz." Valójában azonban e komédiáknak sem a védelme-
