Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

egyedüli különbség ezért nem a tett, hanem a modor szintjén jöhet létre. Wycherley Az őszinte c. drámájában Növelnek a maga módján teljesen igaza van: "A csúfolódás, az szatira... és az ordibálás, kiabálás, az humor... Csodálom, hogy a fiatal fickók olyan buták, hogy azt állítják, a zajoskodásban és ablakok betörésében nincsen humor." /V/2/ Ennek cáfolatául Congreve-et idézhetjük, aki elméleti írásában /Concerning Humour in Comedy, 1695/ - és nem véletlenül nem drámában a következőképpen különbözteti meg a humort a wit-től, anélkül természetesen, hogy a kettő mélyebb különbségét feltárná: "Megfigyeltem, hogy ha egy vígjátékban egy szereplő néhány kellemes és szellemes dolgot mond, akkor azok, akik még előadás közben észrevételeket tesznek a darabról, rendszerint azt mondják, hogy ezt és ezt nagyon humorosan mondták, sok humor van ebben a részben

. Igy a ".eszélő személyt meglepően és kellemesen tévesztik össze egy humoros jellemmel, noha valójában szellemes /wit/ jellemről van szó... A jellemeket nem különbözteti meg a humoros dolgok kimondása, mert egy vig, , TO játékban bármelyik személy mondhatja ezeket." 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzete ssége A wit és a humor fogalmának a megváltozása a történelem változásánál; eredménye, és mivel ennek következtében a komédia részletei megváltoztak, azért ez szükségszerűen azzal jár együtt, hogy a komédia szerkezetének egésze is meg kellett, hogy változzon. Már Molière-rel egybevetve is láthattuk, hogy a restaurációs komédia a humanizációs szféra leépülésének az eredménye, illetve egyszersmind ennek a leépülési folyamatnak a bemutatása is. A színház, dráma és általában a művészet megváltozott helyzete következtében az elszigetelt terület lett a társadalom egészén belül, és elveszítette azt a társadalmi összhatását és nyilvánosságszerepét, amivel az Erzsébet-korban rendelkezett. Bizonyos rétegek privilégiuma latt a müvé-