Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

kölcsi és magatartásbeli hibák. Ben Jonson színdarabjait comedy of humours-nak nevezik, ás ezzel különböztetik meg a restaurációs vígjátéktól, amit a szakirodalom rendszerint comedy of manners-nek tekint. A modor és a humor közötti különbség azonban a komédiában megjelenve két világ különbségét világítja meg. A restaurációban Themas Shadwell volt az egyetlen jelentó'sebb dráraairó, aki megprcbálkozott azzal, hogy a jonsoni értelemben vett humort ábrázolja, s A tudós férfi c.komédiájában néhány figura esetében valóban sikerrel járt el. Azonban maga Shadwell is érezte, hogy kora nem alkalmas erre, hiszen igazi humort csakis ugy lehet ábrázolni, ha tettek, cselekedetek közben jelennek meg a figurák, s a restaurációs dráma világa erre kevés lehetőséget adott. A restaurációs drámákban is ugyanolyan trükköket hajtanak végre a szereplők, mint a korábbi drámákban, ugyanolyan kelepcéket állítanak fel, ugyanolyan bonyodalmakat teremtenek, mint régen, azonban a darabok egésze jóval korlátozottabb és az emberi cselekvés szempontjából lehatárolt abb világot mutat be. Ennek a kornak, nem véletlenül volt szüksége az uj értelemben használt wit-re, a sze1lemeskedésre, viccelődésre: nem az élet viccelt, hanem az emberek, akiknek a körülöttük zajló élethez a legszűkebb környezeten tul semmi közük sem volt. Jonson korában még maga a valóság kinálta azokat a típusokat, akik megjelenésükben is tipust, törvényszerűséget képviseltek, s az Írónak pusztán as volt a feladata, hegy ezt lerajzolja. Shadwell A humoristák /The Humorists, 1670/ előszavában joggal jegyzi meg: "Mint egyesek megindokolták, Jcnsonnak a humor irása közben nem volt szükségre wit-re, mert a humor a megfigyelés eredménye, a megfigyelés eredménye, a megfigyelés pedig az ítéleté; de a megfigyelés ugyanolyan szükséges minden más darabban, mint a humor a komédiában." Ben Jonson darabjaiban valóban elsősorban megfigyelésről van szó, és a Bertalannapi vásárban, amely tele van humorral, szinte alig van nyoma a szóvicceknek, a puszta szellemeskedésnek. Maga a dráma azonban egy olyan homogén vásári világot ábrázol, amelynek erre nincs is szüksége, u-