Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

áll attól, hogy mindig wit-tel irjon vagy hogy kifejezze a tárgyhoz méltó wit-et, úgyhogy sokszor napjaink legbutább iró ihoz sem ér fel."^ A kor Shakespeare iránti ellenszenvének a megértéséhez ez a gondolat segit hozzá bennünket, egyszersmind a restaurációs dráma lényegét ia megvilágítja. A jól megformáltság, a szellemes kijelentés és megfogalmazás hiányának a vádja Shakespearerel szemben jogos, ha a restaurációs dráma szellemességát és megformaitságát tekintjük kiindulópontnak, Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Shakespeare-darabok esetében a stiláris és nyelvi megformálás és kidolgozás mindig a szituáció, drámai konfliktus függvénye, azaz nem létezik öncélú, pusztán a szép kifejezés céljából íródott stilus, /Meggyőzően elemzi Shakespe ara-t ebből a szempontból T. S. Sliot The poetic Drama c. tanulmányában./ A nyelvi sokrétűség vagy egysíkúság Shake speare-nél mindig a jellemek sokrétűségével, illetve egysíkúságával függ össze, ám a különböző jellemek is csak annyiban érdekesek és figyelemreméltóak, amennyiben a drámai szituáció azzá teszi őket. Gondoljunk a stilus számtalan változatára és árnyalatára a Hamletben: minden szófordulat, minden nyelvi külsőség mögött határozott jellem húzódik meg, és Hamlet nem egy esetben éppen a nyelv segítségével leplezi le ellenfeleit. A nyelvi megformálás, a stilus itt egy módszert jelent, amellyel a valóság megismeréséhez közelebb lehet férkőzni, s amely ennyiben maga is aktív részese a gyakorlatnál-:. /Emlékezzünk pl. arra, hogy Rómeó egészen más nyelven beszél Júliával való megismerkedése előtt ás után - ám a stílusával együtt személyi sége is alapvetően átformálódott./ A restaurációs dráma esetében a nyelvi, tudati valóságnak ez az aktiv és gyakorlati szerepe szűnt meg, és a wit, amely korábban valóban tudást jelentett, passzív jelenséggé változott és ennyiben a jelenség szintjére csúszott vissza. A puszta szellemesség többnyire semmit sem leplez le, hanem üres szofisztikává válik /természetesen van ellenpélda is, pl. Congreve Szerelmet szerelemért c. drámája/ és a cselekmény drámaiságát sem segíti elő. Ennek révén azonban magának a cse-