Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

II. A RESTAURÁCIÓS KOMÉDIA 1. Előzmények, fogalomoeli változások A restaurációs dráma éles fordulópontot jelent az angol és az európai drámatörténetben, azonban kialakulásának és megformálódásának voltak előzményei, amelyek jóval a restauráció előttre nyúltak vissza. Egyaránt figyelembe kell venni a szinházi, szinjátszási, valamint a drámai előzményeket, ugyanis ebben a korban ezek nem váltak el egymástól, hanem mindegyik fejlődése vagy változása visszahatott a másik alakulására is. A restaurációs dráma kialakulására és mindenekelőtt dramaturgiai-technikai megformálására hatással voltak azok a nem restauráció korabeli darabok, amelyeket ebben az időszakban mutattak be. A restauráció időszakában 177 régi darabot ujitottak fel, és 45 olyan iró darabjait játszották, aki a restauráció előtt alkotott. Mielőtt azonban ezeket az angol elődöket figyelembe vennénk, érdemes megnézni a külföldi irók hatását, elsősorban Molière-ét. A Molière-rel való rokonság azonnal feltűnik a restaurációs darabok esetében, sőt erre utal az a számos át- és feldolgozás, ami ekkoriban Angliában napvilágot látott. A Tartuíxe-öt Matthew Melbourn irta át 1670-ben, a Fösvényt Shadwell 1672-ben, az Úrhatnám polgárt Ravénscroít 1672-ben, Scapint Otway 1676-ban, és a leghíresebb átdolgozás alapja a Mizantróp, ami V/ycherley tolla nyomán LAz őszinte /The Plain Dealer - 1576/] egyszersmind uj műalkotássá változott. A korabeli irók nem tagadták ezt a rokonságot, azonban Kolière-hez fűződő viszonyukat leginkább Molière-nek a szavaival jellemezhetjük : "Je prend mon bien