Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

Vanbrugh A visszaesés /The Relapse, l696/c. drámájának az előszavában az egész restaurációs dráma la szinhaz nevében fejti ki véleményét: "Ami a szenteket illeti /a végletekbe esőkre gondolok, eltorzult arcuakra és szájuakra/, nem bizom bennük, mert senkinek sem barátai ők. Semmit sem szeretnek, csak oltáraikat és önmagukat. Tul sok vakbuzgalom van bennük ahhoz, hogy jótékonyak legyenek, ugyanúgy kicsapongóak a kegyelemben, mint a bűnösök az ivásban, és ugyanolyan veszekedősek a vallásukban, mint mások az ivás közben, úgyhogy remélem, senki sem térődik azzal, hogy mit mondanak." A puritánok iránti ellenszenvnek természetesen mélyebb gyökerei vannak, mint a külsődleges moralizálás, ájtatosság, buzgó vallásosság. A puritanizmus, mint a kapitalizmus vallása /Max Weber/ kezdettől az evilági tevékenységre fektette a hangsúlyt, s az az alapelv, miszerint Isten csak azt váltja meg, aki földi tevékenységével minéal többmindent hozott létre

r a modern munkaetika megalapozását jelentette. A fényűzéstől, luxustól, pocsékolástól való tartózkodás és a józan életmód egyaránt a modern kapitalista polgár jellemzője, s elegendő Benjamin Franklin önéletrajzéra gondolnunk, hogy lássuk ennek az etikának a határozott gazdasági vetületét. Ben Jonson korának pur itanizmuse llenessége valóban a külsőd le gességek ellen irányult, a restauráció idejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a puritanizmusnak olyan gazdasági alapjai vannak, amelynek érdekében még a királyt is le lehet fejezni. A restaurált angol királyi ház és arisztokrácia tudta jól, hogy a puritanizmus a külsődleges jeleken tul sokkal komolyabb és veszélyesebb jelenság, mint a korban bármi más. Az arisztokrácia létalapja elsősorban a fényűzés és pazarlás volt /II. Károly egy alkalommal pl. 30 ezer fontot fizetett egyik szeretőjének/, s a puritán munkaetika végsősoron ezt az állapotot veszélyeztette. Congreve a vén agglegény /Old Bachelour, 1693/ c. vígjátékában az egyik szereplő, Bellmour a következőképpen vélekedik az üzletről és a munkálkodásról : "Hagyd az üzletet a lustáknak, a bölcsességet a bolondoknak, nekik van rá szükségük;