Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

ra, hogy a szinhaz az erkölcstelenség oka: "Az erkölcsök hanyatlása, a libertinizmus teljes dühével együtt már a szinhaz újra megnyitása előtt megkezdődött, jóval azelőtt, hogy a szinhaz hatást gyakorolhatott volna az erkölcsökre. Szert a dráma újra feléledése helyett más ok után kell néznünk, ez pedig nem más, minthogy a polgárháború idején végéről kezdték el a reforraálást. Elnyomták és üldözték az emberek hajlamait, ahelyett, hogy javitották és megtéritették volna őket. Igy azután ez olyan erőszakkal tört ki megint, mint a dühöngő tüz az első feltámadó szélre, ás ez az engedékeny szél nem csak az udvar engedélye volt, hanem a példája is. Az udvar legnagyobbrészt ekkor érkezett meg külföldről, álén a királlyal. Itthon megpróbálták meglágyitani az ellenérzést, és mivel meglehetősen hosszú időt töltöttek Párizsban és r. Németalföldön, ezért egyesitették a francia kurválkodás szellemét a dühödt holland iszákossággal. Igy azok a költők, akik közvetlenül a restauráció után irtak, kénytelenek voltak közönségük megromlott izlé21 senek eleget tenni." Dennis érvelésében számos figyelemreméltó észrevétel van. A puritán forradalom valóban olyannyira elfojtott minden ösztönt, hogy a szabadosság szükségszerűvé vált; a francia hatást szintén nem lehet elhanyagolni. Dennis azonban egyvalamire nem figyelt fel, és ebben nyilvánvalóan nem hibáztathatjuk, hiszen semmilyen történelmi távlattal sem rendelkezett: a libertinus szellem és az erkölcstelen szabadosság a vigjátákirodalommal együtt oly korban támadt életre, amelyre a puritanizmus, és ezzel együtt a kereskedő- és polgárszellem szinte minden részében rányomta bélyegét. A restauráció minden törekvése ellenére sem tekinthette az elmúlt forradalmat meg nem történtnek, és bármilyen paradoxnak is hangzik, de a puritán szellem - mégha negativ formában is -, de alakitólag részt vett ennek a vigjátékirodalomnak a megform lásáb,an»" Egy és ugyanazon korszakról van szó, és ennyiben ugyanannál: a totalitásnak része mind a kettő. Az udvar és a polgárság harca, illetve ellentéte igy csupán relativ ellentét, amely éppen e-