Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

és a restaurációs dráma egyik alapját képezték. Pillanatnyilag csupán ezeknek a drámáknak a külső feltételéről beszélhetünk, igy a litertinizmust is csak később tárgyalhatjuk részletesebben, azonban már most fel kell figyelni arra, hogy ez a libertinus erkölcs képezte azt az erkölcsi bázist, amelyből a restaurációs vigjáték, valamint tragédia egyaránt kinőtt. Nem egy szindarab részletesen tárgyalja ezt az erkölcsi alapállást, sőt némelyik drámában a kor hires libert

inusai is megjelennek. ¥anbrugh A feldühitett feleség /The Provoked Wife, 1697/ c. drámájában pl. van egy kitűnő jelenet, amelyben Sir John Brute Lord Rake-kel, néhány baráttal ás kurvával együtt mulatni indul. Jelszavuk: "Zavarjunk össze minden rendet. Éljen a lelkiismeret szabadsága!" /III/2/, és a későbbiekben ennek megfelelően cselekednek. A részeg társaság a Covent Gardenbe megy, ahol egy nőnek udvarolni kezdenek, majd férjét megölik. Ezután egy arra járó puritán disszenter szabóból űznek gúnyt, elveszik a nála levő ruhákat, s Sir John Brute női ruhába öltözik, hogy ezután igy vonuljanak végig London utcáin. Felvetődik ismét a kérdés, hogy ennek a licertinus erkölcsnek, illetve a királyi háznak, a körülötte kialakult társaságnak van-e bármilyen köze a kialakuló polgári világhoz, illetve e színdarabokat tekinthetjük-e a polgári 3zinmü kezdeteinek. Minden érv ez ellen szól, és a vázlatos felsorolás látszólag azt igazolja, hogy egy zárt, belterjes világ drámai feldolgozásáról van szó, amely" szigetet alkotva a kibontakozó polgári életmódban utolsó menedékhelye az angol arisztokráciának. Ezt a vádat egyelőre még mindig nem lehet megcáfolni, sőt a további vizsgálatok is azt mutatják, hogy a menedékhely szó a legmegfelelőbb kifejezés a II. Károly körül kialakuló világ jellemzésére. A katolikusbarát Károly franciabarát politikája az egész londoni polgárságot elidegenítette a királyi háztól, ugyanis a franciák jelentették a puritánok és kereskedők számára mindazt a veszedelmet, amellyel szembe kellett nézniük. A király igy elvesztette a kereskedőrőtegek bizalmát, s udvarát gyakran hasonlították a hanyatló Róma zsarnokainak udvarához, sőt maga Rochester, a király egyik legközvetlenebb barát-