Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

V. Elvi következtetések

rázol. A dráma azámára egyre kevésbé elégséges a drámai hős puszta léte; ez a lét csak akkor válik érdekessé, ha látjuk mögötte az egész intézményrendszert, amelynek az egyén tagja, s amelyhez csak passzivan képes viszonyulni. Ennek az állapotnak az ábrázolása túlnő a dráma keretein - a regény feladata, hogy ezt bemutassa. A restaurációs drámák epizálódása elsősorban emiatt fontos jelenség. A szereplők viszonylagos egyformasága miatt csak a környező külvilág révén lehet őket megkülönböztetni, és ennek következtében a darabokban részben számos leiró, pusztán epikus részlet iktatódott be, részben pedig a cselekmény bonyolitása vált vontatottá, körülményessé. Számos darabban szükségszerűen fut egymás mellett több szál, anélkül, hogy egymással kapcsolódnának. A shakespeare-i dramaturgiával szemben az egymás melletti szálak elsősorban nem azt szolgálják, hogy egymást felerősítsék és egymás számára dimenzióként szolgáljanak, hanem dramaturgiailag teljesen függetlenek egymástól. Ezek a szálak a darab végén rendszerint egy olyan mesterkélt nagyjelenetben találkoznak és futnak össze /pl.Vanbrugh: A visszaesés, Farquahr: Gavallérok/, amelynek mesterkéltségét, drámai funkciótlansagát többnyire maguk a szereplők is érzik. Az így él a világ • végső parkjelenetében pl. Szellemes igy üdvözli az összegyűlteket: "A teremburáját, miért gyűltetek itt mind össze, mint a szinészek az utolsó felvonás végén?" /7/13/ Ezeket a cselekménybonyolitásokat már nem a jellemek igénylik, hanem a szereplőktől elvált világ háttere kényszeríti rá az irót, hogy a hitelesites érdekében a tárgyi környezet bemutatását tekintse legfőbb feladatának. Természetesen a komédia a tragédiával szemben mindig elsősorban a szituációkra, nem pedig a jellemekre fekteti a hangsúlyt, ás ennyiben a restaurációs vígjáték az általános komédiái szabályoknak tesz eleget. Lenz megállapítása szerint: "Véleményem szerint egy komédia főgondolata mindig egy dolog

, egy tragédiáé egy személy

. Egy rossz házasság, egy talált gyermek, egy különc elmének valamilyen hóbortja /a személyt csak ennyire ismerhetjük, vagyis ameny-