Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

V. Elvi következtetések

a szkepszisnek pedig az volt a következménye, hogy csak a puszta tényekhez, a kézzelfogható dolgokhoz volt hajlandó ragaszkodni. A tényekhez való görcsös ragaszkodás és a bennük való kizárólagos hit azonban a társadalmi totalitást szünteti meg - a történeti folyamatszerűségről és a dialektika megértéséről mond le, s az objektum-szubjektum ismeretelméleti egységét szünteti meg, kibékithetetlenül szembeállítva a kettőt. Az elvek, a minőségi attribútumok és a menynyiségi tényezők ilyen szembekerülését Demokritosz kapcsán Marx igy jellemezte: "Demokritosznál az elv nem jelenik meg, valóság és egzisztencia nélkül marad, viszont mint reális és tartalmas világ az érzéki észlelés világa áll vele szemben. Igaz, hogy ez szubjektiv látszat, de éppen ezáltal el van szakítva az elvtől, megmarad a maga tinállóságában; egyszersmind az egyetlen reális tárgy, mint ilyennek van értéke és jelentősége. Demokritoszt az empirikus megfigyelésre ragadja. A filozófiában nem nyervén kielégülést, a pozitiv tudás karjaiba veti magát... Egyfelől a tudásvágy az, amely nem hagy neki nyugtot, de ugyanakkor a ki nem elégültség az igaz

. azaz filozófiai tudásban az, ami őt világgá üzi. Annak a 'tudásnak, amelyet ő igaznak tart, nincs tartalma; az a tudás, amely neki tartalmat ad, igazság nélkül való." Demokritosz megvakította magát - a polgári társadalomban azonban ez az érzés nem individuális, hanem társadalmi szintű és mivel a társadalom nem vakíthatja meg magát, ezért igyekszik az adott szituációval kibékülni. A kézzelfogható dolgokhoz való menekülés és az elvekről való lemondás ugy tünt, hogy megnyugtató lehet; a történelmi folyamatosság mindennapos gyakor lata azonban éppen a kézzelfogható dolgok bizonyosságát és kizárólagosságát teszi kétségessé. A polgári gondolat igy állandó körben forog: a szkepszisből az empirizmusba menekül, ami viszont ujabb szkepszis felé vezet. A szkepszis viszont kizárólag reflexió által nyilvánulhat meg, ami elvileg a kívülállással és a közvetlenség elutasitásával jár együtt. A restaurációs dráma ugyanerre a körforgásra épült: az