Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

Londonban. Abszolút szünetről nem lehet beszélni, tehát, a színművészet hanyatlásának oka mélyebben van. Az az uj gazdasági és politikai berendezkedés, amely a puritán uralommal érte el fejlődése csúcsát, alapvetően megváltoztatta a korábbi társadalmi kapcsolatrendszert, és a polgári gazdaság kibontakozásával együtt a mindennapi érintkezések formája is közvetetté, in•sizményesitetté és egya^e fokozottabban személytelenné vált. /Gondoljunk a belkereskedelem általánossá válására, valamint a pénzforgalom elterjedésére, amely csak a restauráció után öltötte magára a modern polgári pénzforgalom formáját./ Amikor az Erzsébet-kor nyilvánosságon ás bizonyos fokú személyes kapcsolatrendszeren alapuló társadalma felbomlott, és a polgárháború és forradalom után a modern polgári társadalom gazdasági és politikai alapjai körvonalazódtak, a művészeteken belül is előtérbe tört az Írásbeliség /gondoljunk a fellendült újság- és folyóirat irodalomra, valamint az egyre nagyobb számú regényekre^ s ha az Erzsebet-kor reprezentáns műfaja a szinhaz és a zene volt, akkor a restaurációban ez az Írásbeli művészeteknek adta át a helyét. A szinhaz megváltozott és társadalmilag lecsökkent szerepe tipikusan egy forradalom utáni és akut valóságtól mentes, megnyugodott polgári világra jellemző - miként ez a polgári világ későbbi, saját válságai során ismét fellendíti majd a színjátszást és drámaírást. A polgári forradalom után a színház megváltozott hatékonyaága a közönség megváltozott rétegződéséből is kitűnik. A restauráció korabeli Londonnak kb. 540 ezer lakosa volt, ám Összesen két színházzal rendelkezett. A korabeli híradások alapján azonban kiderül, hogy ennek a két színháznak a látogatottsága is hullámzó és változó volt. A közönség szük rétegből állt, amely a királyi udvar köré csoportosult. Egykori leírások alapján Allardyce ïïicoll a következőképpen látja ennek a közönségnek az összetételét: "Az udvari emberek és kisérőik voltak a nézók, akiknek a költők irtak és a színészek játszottak. A teljes közönségnek legalább a négyötödét alkották a zsöllyékben ás páholyokban ülő nemesek, a hozzájuk csapódó divatmajmok és beau-k, szellemeskedő figurák, az udvar hölgyei, akik ugyan-