Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa
beszélnek a szereplők egymás mellé . aminek következtében két szereplő néha hosszú perceken át társalog ugy, hogy nem értik egymást. Ez elsősorban 7/ycherley drámáira jellemző, aki az uj életvitelt a hagyományos vigjátéki klisék révén próbálja ábrázolni; sokkal kevésbé jellemző azonban Etheregre, a restaurációs dráma legcinikusabb Írójára - s ez nem véletlen, hiszen a cinizmusnak nem lehet félreszólnia, mivel lényege éppen az, hogy szüksége van közönségre, azaz más szereplők odafigyelésére. Szó volt arról, hogy a stilus szintjén is megmutatkozik ez a formalizmus. Ez főként a tragédiákra jellemző, amelyek a bombasztikus beszédek révén leplezik a semmitmondást, s a tragédiairók számára elvi szabály volt az, hogy öncélúan foglalkozzanak a stilussal. Dry den szerint "a virágzó, emelkedett és képszerű beszéd a szenvedélyekre alkalmas'', és ugyancsak 5 büszkélkedik azzal, hogy kora milyen szépen tud irni: "nemzetünk dicsőségére csak arra tudok következtetni; hogy kellemesebb színpadi stilust találtunk ki és tökéletesítettünk, mint amilyet bármilyen nemzet ókori vagy modern irói valaha is ismertek.""^ A. stílusban való elmerülés és öncélú játszadozás azonban visszahatott a színpadi játékra is: egy-egy színpadi szituációt nem a cselekvés teremt meg, hanem a szóvicc, amelyet a szereplők a végtelenségig variálnak, sőt olyan képtelenségek is létrejöttek, hogy Dryden Az indián császár c. tragédiájában Montezuma hosszú tirádákat zeng a kötelességről és a vallási vitákról, ám mindezt a kínpadon, miközben a kínzók a csontjait ropogtatják. A cselekedetek és gondolatok, a tettek és a szavak elváltak egymástól, és pusztán egy formális dramaturgia révén álltak össze egységgé. Ez az egység azonban maga is formális, hiszen ha egy olyan világot, amelynek minden részlete a formalitáson alapul, belülről próbálnak bemutatni és megjeleníteni, akkor a tükrözött világ ugyanannyira formális lesz, mint az eredeti - s az eddigiekből világos, hogy a restaurációs drámának semmilyen lehetősége sem volt arra, hogy saját világához kívülről közeledjen, annak egészét tudatilag is felmérve.
