Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

milyen szerves kapcsolata sem volt a darabokkal, s amelyek részben a közönséget mulattatták, részben pedig a cselekményt szakították félbe és a darabot tették töredezetté. Rendszerint a lehető legmérsékeltebb szinpadi fogások révén adtak lehetőséget ezek előadására. Congreve Szerelmet szerelemért c. komédiájában pl. Ben, egy tengerész azzal dicsekszik, hogy a tengerészek jól táncolnak, majd igy szól: "Ha még néhányan itt vannak a matrózokból, akik meglátogattak engem, megláthatjátok, hogy mi tengerészek néha épp oly jól tudunk táncolni, mint más emberek. /Füttyent./ Kezeskedem érte, hogy ha hallótávolságban vannak, erre idejönnek. /Belépnek a tengerészek/ Ó, itt is vannak - és hegedűket is hoztak. Gyertek fiuk, járjunk egy kört. /Tánc/" Ehhez még csak azt kell hozzáfűzni, hogy sem Bennek, sem a többi tengerésznek a darabban semmilyen szerepe sincsen, és csak ennek a jelenetnek a kedvéért találhatta ki őket az iró. Erre is vonatkozott az, amit Charles Gildon mondott 1710-ben a Thomas Betterton életéről szóló könyvében, ahol a régiek táncát hasonlitja össze a restaurációs drámákéval: "Azokból nem hiányzott az időrend, ész, arány, és zenei harmónia, és ezért nem olyanok voltak, mint a mai seprütáncoltatások, amelyet a férfiak és nők csak azért tekintenek meg, hogy még nagyobb legyen a vágyuk... Azok mindig az isteneknek vagy embereknek valamilyen szenvedélyére, tettére vagy történetére irányultak, a mieink csak . , 13 haszontalan cselekedetek körüli ugrabugr

alasokra." A funkciótlan betétek formálisak voltak, azonban kétfelől lehet őket vizsgálni. Miközben ugyanis puszta formai mozzanatokként beépültek a darabokba, egyszersmind tartalmivá is váltak, azaz hozzájárultak ahhoz, hogy az egész darab semmitmondó tartalma kidomborodjék; másfelől azonban a cselekmény formalizmusa is hozzájárult ahhoz, hogy ezek a pusztán formális kellékek helyet kaphassanak az előadásban. A restaurációs darabokat megvizsgálva ugyanis kiderül, hogy nem csupán az egyes betéteket illetően beszélhetünk formalizmusról, hanem többnyire a cselekmény göngyölitését, ki-