Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

ket és epikusakká váltak. /Gondoljunk a Handlung és Begebenheit Hegel által elemzett ellentétére./ Dryden Zsarnoki szerelem /1669/ c. darabjában az egyik szereplő a következőképpen mentegetőzik: "A csillagok és a természet hibás, nem én; ugyanúgy nem irányithatom a szenvedélyeket, mint te a Nilua emelkedését; nincsen rá törvény, és ahol lehet, ott előtör a szerelem, és nem bün az, aminek senki sem tud ellenállni." /IV/1/ A háború, politikai események, amelyek ezekben a dara bókban megjelennek, a szerelem ilyen jellege miatt minden drámaiságukat elveszitik és puszta leirássá, epikai körítéssé változnak. Az Erzsébet-kor szereimi tragédiáiban a nem-szerelmi jeleneteknek alapvető funkciója volt abban, hegy a szerelmet befolyásolják, minőségileg megváltoztassák és enne következtében drámailag fontos szerepük volt. /Rómeónak a Róza és Julia iránt érzett szerelmének különbsége nem csupán érzelmi, hanem ugyanannyira társadalmi meghatározottságú!/ A szerelmi dráma ilyen átváltozására a kor egyik leghíresebb tragédiája, Dryden .Mindent a szerelemért c. darabja a legjel lemzőbb. Antonius és Cleopatra szerelmének feldolgozása alap vetően uj megvilágításba kerül Dryden kezében, ugyanis itt kizárólagosan olyan magánemberekről van szó, akik a világhoz csupán passzívan kötődnek, akiket éppen ezért a világban folyó események igazából nem is érdekelnek. Azonban a hatalomhoz, világi dolgokhoz fűződő passzív és külsődleges viszony alapvetően befolyásolja a két szerelmes viszonyát is. Antoniust ugyanis a sors /háború./ kényszeríti arra, hogy elváljon Cleopatrától a darab elején, ám a szerelem visszatart ja a férfit. A szerelem és a kötelesség közötti választás azonban nem esik nehezére, ugyanis a francia drámákkal szemben /különösen a Berenice-ben/ a világi és hatalmi oldalhoz, a kötelességhez semmilyen belső szál sem fűzi Antoniust, csa is a szerelemhez. Racine hőseivel szemben igy képes a válasz tásra, anélkül, hogy belső érzéseivei igy vagy ugy meg kellene alkudnia. Racine-nál a tragikus világlátás alapja éppen az volt, hog:/ a hős belsőleg egyaránt kötődött a kötelesség hez és a szerelemhez, tudva, hogy mindkettő rendelkezik olya