M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Befejezés

a ritka fellángolásoknak, nem pedig az epigon rendezéseknek az alapján lehetett megítélni a szinház alapitóinak művészetét. A szinház alkotói válsága különösen szembetűnően megmutatkozott a 60-as évek ujabb Csehov előadásaiban. Két izben tett kisérletet ekkor a Művész Szinház a "Sirály" felujitására, s két izben szenvedett - különböző okokból - vereséget. Valamikor a ragyogó csehovi hagyományok szinte kitörtek a Művész Szinház falai közül, szétröppentek az egész országban, az egész kontinensen. Most azonban Csehov uj ertelmezése sokkal inkább sikerült azoknak a rendezőknek - B. Babocskinnak és G. Tovsztonogovnak -, akik korábban még nem nyúltak Csehov dramaturgiéj ához. Nyilvánvalóvá lett, hogy a Művész Szinház művészete gyökeres felujitásra szorul. A Sztanyiszlavszkij hagyományainak feltámasztásáért inditott harc a stúdióbeli fiatalok mozgalmával kezdődött, amikor a szinház iskolájának növendékei 1956-ban létrehozták a "Szovremennyik" stúdiót. A fiatal szinészek arra törekedtek, hogy a jelenkor álláspontjáról feltárják "az emberi lelkiélet igazságát" az uj szovjet dramaturgia által megformált alakokban. Nem véletlen, hogy a rendező 0. Jefremov, aki elvbarátaival karöltve megalapította a "Szovremennyik" színházat, most - a szinház "öregjei" kezdeményezésére - a Moszkvai Művész Szinház főrendezője lett. Jefremov fokozatosan helyreállította a színház, illetve a jelenkor, az uj dramaturgia és a nézők közötti közvetlen kapcsolatokat, majd hozzálátott a színház átalakítására, valamint a szinészi művészet megújítására irányuló nehéz munkához. "Ami számomra a legfontosabb Sztanyiszlavszkijban - mondta Jefremov - az a művészet rendeltetésének értelmezése az ember életében." Sztanyiszlavszkij valódi örökségének újjászületése ma nemcsak magában a Művész Színházban és a "Szovremennyik" színházban zajlik, ehhez napjaink számos kiemelkedő rendezőjének művészete is hozzájárul. Amikor J. Zavadszkij a "Pétervári látomások"-at, M. Knebel az "Ivanov"-ot, G. Tovsztonogov a "Kispolgárok"-at, A. Goncsarov a "Menekülés"-t és A. Efrosz 84