M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Befejezés

Müvei elgondolkozásra késztették a nézőket afölött, hogy az aktiv energia miféleképpen változhat át nem csak épitő, de romboló erővé is. Töprengéseinek eredményeként a rendező nem jutott elhamar kodott, egészében elitélő véleményre az emberről. Igazságos Ítéletre törekedett, s minden alak számára megtalálta a "bel ső igazolást", ami azonban nem kizárta, hanem feltételezte a "külső megitélést". Észrevette, hogy milyen gyermeki módon örül a kölyök Hlesztakov annak, hogy életében először "jó" városba került. Meglátta, hogy Hlinov lelkét "senki nem érti hogy erejét"nincs mire pazarolnia". Feltárta a titkos emberi gyötrődést a csábitó Cservakov alakjában. Jágót őszinte szen vedésre kényszeritette. S nyomára bukkant a valódi tragédiának Moliére Orgonjának életében is. Szokott epikus erejével a rendező kibővítette a hős életé nek "bemutatandó körülményeit". Az "Othello"-ba, mint csaknem valamennyi előadásba mellékfigurákat, epizódokat, és "tö megjeleneteket" iktatott be, hogy érzékeltetni tudja a nézővel a dráma "személyesen" tulmutató, szociális, társadalmi okait. A "Revizor"-ban, a "Lángoló sziv"-ben vagy a "Holt lelkek -ben szinpadi töprengései körébe egész Oroszországot bevonta S nemcsak egyedül a Hlesztakov ajtaja előtt kicsinyesen rész kető Polgármestert látta maga előtt, hanem az egész várost, amelyet a félelem tömegpszichózisa keritett hatalmába. Igyekezett megérteni, hogy honnan bukkannak elő Oroszországban olyasfajta jelenségek, mint a "hlinovság", "kuroszlepovság" és "gradobojevség", mi táplálja a rombolás visszataszító ösz tönét, vagy a halott nyugalom álomittasságát. Az élet különböző történelmi rétegeit hántotta le minden előadása, s Sztanyiszlavszkij a jövő álláspontjáról mondott Ítéletet a mult és a jelen felett. Színpadképeinek széles térbeli és időbeli kiterjedése filozófiai mélységet, történelmi objektivitást kölcsönzött művészetének. De az objektivitás elve mellett ott élt müveiben a szubjektivitásé is. A történetiséget a művész világérzékelése 77