M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

uton vezette el a színészeket ezeknek az elgondolásoknak a megértéséhez, hanem mintegy magunk is jelen lehetünk ezeken a próbákon. 7. A friss élmény hatása alatt a következőket irta barátjának: "...Nekem sokan parancsolnak. Most például Sztanyiszlavszkij. Végighajtottuk neki a Moli^re-t /az utolsó kép kivételével még nincs kész/, ő meg ahelyett, hogy a rendezést és a játékot elemezte volna, a darabot kezdte boncolgatni. A szinészek jelenlétében /az ötödik évben!/ azt kezdte nekem magyarázgatni, hogy Moliere zseni, és miként kellene ezt a zsenit körülirni a darabban. A szinészek kapva kaptak ezen, s kérlelni kezdtek, hogy nagyitsam fel szerepüket. Elfogott a düh. Legszívesebben odavágtam volna a füzetet és megmondtam volna nekik: Írjanak maguk a zsenikről és nem-zsenikről, engem pedig ne tanítsanak, úgyis képtelen vagyok rá. Inkább beállok játszani maguk helyett. De nem, nem lehet ezt megtenni. Elnyomtam magambein és védekezni kezdtem. Három nap múlva megint. Simogatta a kezemet, azt mondta, engem dédelgetni kell, s újra előhozakodott a dologgal. Egyszóval irni kell valamit a szinháznak a Molifere jelentőségéről, megmutatni valamiképpen, hogy ő a zseniális Molifere stb. Ez az egész oly primitiv, gyermekded és felesleges. S most itt ülök a kézirat felett, s a kezem nem mozdul. Pedig muszáj beirni valamit - különben harcolni kell -, vagyis meg kell szakitani a munkát, formai zűrzavart előidézve aaját magamnak kell elrontani a deirabot, zöld foltokat mázolni egy fekete frakkra!... Az ördög tudja mit kellene tennem! Mirevaló ez, drága polgártársak?" 8. Itt és a következőkben id.: Sztanyiszlavszkij 1935. április 4-i próbájának jegyzőkönyve, ">liere, I. felvonás. 71