M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Moliére
rü - egy pillantással átfogható." Ezután a szinészeickel folytatott első beszélgetés után Nyemirovics-Dancsenko még tiz próbán foglalkozott az egyes jelenetekkel, s elérte, hogy Sztanyicin Moliére-je "igen nagy emberré" formálódjon. Moliére-t idősebb, sokat megélt, impozáns jelenségként elevenítette meg, "56 éves, színigazgató, iró, - mindez nagyobb komolyságra kötelezi". "Nálam öregebb, mint önnél. Önnél képes arra, hogy frissen mozogjon /az Armande iránti féltékenységi jelenetben/, nálam - nem. Ez a vonal maga megadja számomra a beállitást. Én is képes vagyok felpattanni és ölni, de már csak ilyen rendkívüli erőfeszítések árán."/ 0 Mindezek az észrevételek hasznára válhattak a darabnak, noha a dolog lényegén láthatóan mitsem változtattak: az a döntő jellegzetesség, amelyet oly éles szemmel vett észre Nyemirovics-Dancsenko Moliere Bulgakov teremtette figurájában, nem vált Sztanyicin sajátjává. Később, némiképp elidegenedve a történtektől, Nyemirovics-Dancsenko ezt irta: "A Szinház irodájának igazolása szerint a 'Moliére'-re 290 próba ment el. Az utolsó tizenegyet én vezettem. Az előadást, hogy ugy mondjam, a premier előestéjén mutatták meg nekem. Hivatalosan hatalmamban állott, hogy ne engedélyezzem a bemutatót. Ám azokkal a színészekkel és rendezőkkel szemben, akik már évek óta dolgoztak a darabon, a legkisebb jogom sem volt erre. Nem maradt más hátra, mint segiteni a művészeket az előadás befejezésében. Az előadás egész stilusának semmiféle komolyabb átalakításáról nem lehetett szó." 3 1 Nézete szerint "a rendezés jellege" a "történelmi melodráma" felé hajlott. Ugy vélte, hogy "igy is kellett felfogni ezt az előadást. Vagyis: egy jó alapgondolat - az adott esetben Moliére üldözése a papság részéről a 'Tartuffe' és a •Don Juan* miatt -, kissé emelkedett hangnemben, részben valóságos, részben pedig legendás, sőt, kitalált eseményekkel és történeti figurákkal a aáttérben." Megjegyzendő, hogy az előadás műfaját Nyemirovics-Dancsenko határozta meg "történelmi melodrámaként" az utolsó szakasz69
