M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

A harmincéves jubileum

látta maga körül,, akikkel vállvetve élte le hosszú színpadi pályafutását: V. V. Luzsickij - Andrej Prozorov, A. L. Visnyevszkij - Kuligin, V. P. Gribunyin - Csebutkin, L. M. Leonyidov - Szoljonij, I. M. Moszkvin - Rode, N. A. Podgornij Pedotyik, E. M. Rajevszkaja - Anfisza, közöttük volt felesége, .egész életében hü társa, M. P. Lilina - Natasa; szinte az egész régi Művész Szinház - megöregedve, de a harcot fel nem adva - ott állt körülötte. "Én azt a nézetet vallom - fordult Versinyin szavaival a nővérekhez -, hogy nincs és nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember felesleges volna. Tegyük fel, hogy e kétségtelenül elmaradott és durva város százezer lakéja közül csak hárman vannak olyanok, mint önök. Önök az érzéketlen tömeget természetesen nem képesek meghódítani... az élet elfojtja önöket, de azért mégsem tűnnek el egészen, mégsem maradnak minden hatás nélkül. Később önök után talán már hat olyan ember lesz, mint önök, aztán tizenkettő, és igy tovább, mig végül az ilyenfajta emberek alkotják majd a többséget. Két-három évszázad múltán az élet bámulatosan szép lesz a földön. Az embernek ilyen életre van szüksége, és ha az eddig még nincs meg itten, meg kell sejtenünk, várnunk kell, álmodnunk kell rőla, készülnünk kell rá..." Figyelmesen vizsgálgatta a nővérek arcát, s derűsen mosolygott, szavalnak értelme pedig már felülemelkedett Prozorovék szerény társalgóján, s elszállt a messzeségbe. Versinyin szavain keresztül átcsillámlott Sztanyiszlavszkij személyisége, lovagi hűsége élete vállalt kötelességéhez, állhatatossága, hite és öröksége azok számára, akik "utánunk" élnek majd... Konsztantyin Szergejevics tovább beszélt, miközben egyre erősödő fájdalmat érzett a szive tájékán. Roppant akaraterővel végigjátszotta szerepét, hogy ne kelljen félbeszakítani a jubileumi előadást. A megrendült nézőtéren zúgott a taps, miközben Sztanyiszlavszkij bizonytalan léptekkel igyekezett a kulisszák mögötti öltözőjébe, de még mielőtt odaért volna, összeesett. Bevitték a díványra, lefektették, úgy ahogy volt, Versinyin mundérjában. Fájdalmai elviselhetetlenné váltak. A 24