Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)
A cselekvés és a cselekmény
lékedet utánzása a történet; történetnek itt a cselekmények összekapcsolását nevezem..."^ A cselekedet /a cselekmény/ tehát nem a miiben van, ott a történet létezik. A tragédia hat alkotóeleme közül a legfontosabb "a t* t ek összekapcsolása, mert a tragédia nem az emberek, nanem a tettek és az élet utánzása. M ^ Ezt még egyszer leszögezi: "Tehát a tragédiának az alapja és mintegy lelke a történet, a jellemek csak másodrendűek",-^ mivel a történet az, ami a cselekvést összekapcsolja, s igy a történet az, ami a cselekményt utánozza. Ismeretes, hogy Arisztotelész a tragédia általa megállapított hat részét három csoportba osztotta: 1. amelyekkel valaki imitál, utánoz, ezek az eszközök, 2. az utánzás módjai és 3- azok, amelyeket utánoznak. Ehhez a harmadik csoporthoz tartozik a cselekmény, a jellemek és a "gondolat". E három rész nem azonos, de szoros vonatkozásban vannak. Azonban akárhogyan is értelmezzük Arisztotelész cselekmény és történet szavait, azok jelentését, mindenképpen világos, hogy mást ért történeten és mást cselekményen. A XI. fejezet végén igy ir: "A történetnek tehát ez a két része: a fordulat és a felismerés; a harmadik a szenvedés."^ 6 A szenvedést ugyancsak a történet részének tartja: "A szenvedés pusztitó és fájdalmas cselekmény, mint amilyenek a nyiltszini halélesetek, a mértéktelen fájdalmak, megsebesülések s más hasonlók.*-^ Látjuk, itt konkrét cselekvésekről van szó, amelyek viszont valóban az előbbiek értelmében értelmezett történethez tartoznak. Ha a fordulat és a felismerés a szenvedéshez hasonló módon része a történetnek, akkor egyértelmű, hogy egy konkréten individualizált cselekvésnek vagy cselekvéssornak csak jelentése a fordulat vagy felismerés, miként pl. a megsebesülés individualizált formájának az absztrakt jelentése a szen-
