Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)
A cselekvés és a cselekmény
Egy drámai mû cselekménye többféleképpen fogalmazható meg. Arisztotelész a tragédia meghatározásakor arra a jelenségre vonatkozóan, amit a mű utánoz, a cselekmény szót használja: "A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása..."-^ 2 A "cselekmény" eredeti szava: praxis /praxeós/, amit pl. az angol fordítás actlonn el ad vissza, s a német a die Eandlunggal, a régebbi magyar forditás pedig - a Geréb József féle - a cselekménny el. Az eredeti szövegösszefüggés azonban nem teszi egyértelművé, hogy hol zajlik le, vagy hol található eredetileg az a cselekmény, amit a tragédia utánoz. A magyar irodalmi gondolkodás azt sugallja, hogy amit a mü utánoz, az a valóságban zajlott le, s igy a mü valóságban lezajlott cselekményt utánoz. Az angol action szó azonban megengedi azt is, hogy a művész bensejében lezajló folyamatokra gondoljunk, s igy a tragédia a művész pszichikai folyamatait utánozza. Ugyanakkor többen vélik - mint pl. Francis Fergussen -, hogy a praxeós szó mint cselekmény a kor mélyében, lényegében lezajló folyamatokra utal, azaz - pl. az ókorra vonatkoztatva - mintegy a kor "mitológiájának" folyamataira, s igy a tragédia a kor "mitológiájának" folyamatait utánozza. /F. Fergussen meg is jegyzi, hogy a mai kornak nincs a kór mélyén rejlő, a kor eseményeit mozgató "mitológiája", s ezért erre a modern iró nem tud támaszkodni ; az ókori drámairók viszont épp ezt használták alapul./ Voltak és vannak olyan értelmezések is, amelyek a cselekmény fogalmát teljesen általánossá kívánják tenni, azaz olyanná, amelybe a fogalomnak mind a három jelentése belefér. Arisztotelész nemcsak a cselekmény szót említi a tragédiával kapcsolatban, hanem a történet szót is: "A cse-
