Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)
A drámában felidézett alakok
Nicolai Hartmann ia azt mondja, hogy az eposzban, a regényben éa a drámában: n A dologi-érzéki réteget nem más képviseli, mint épp a szó /beszéd, irás/; épp igy az elevenség rétegét a mozgás és a mimika /megjelenő vagy a szinész által reálisan véghezvitt mozgás és mimika/. A lelki réteg azonban szélesen széthúzódik: 1. helyzetté és cselekménnyé, 2. sorssá, 3. ideális személyiséggé, 4« általános eszmévé." 10 Az elsőnek vett réteg, a szó /beszéd, irás/, ha dologi-érzéki rétegnek tekintjük, voltaképp nem vonatkozik semmire. A szavakat vagy az ábrázolt alakok vagy az iró megnyilatkozásénak kell tartanunk, vagy mind a kettő megnyilatkozásának; kivéve az un. szerzői instrukciókat és a szereplők "nevét", nevének leirását, ami csak a szerző megnyilatkozása lehet. Ha mint a szerző megnyilatkozását értelmezzük az egész szöveget, akkor ontológiai "rétegként" csak mint az ontológiai genezis végső eredményét foghatjuk fel, amelynek az összes alapozó rétege a szerzőben van. A szó igy semmiképp nem alapozó, dologi-érzéki réteg; az igy már a végső, a legkonkrétebb megnyilatkozás, a mü teljesen egyéni, speciális megjelenési módja. A szó dologi-érzéki réteg semmiképp sem alapozhatja meg az elevenség rétegét - növekedést, mozgást, helyváltoztatást -, mert ha a szavak az iró megnyilatkozásai - nem az alakokkal kerülnek vonatkozásba, hanem a valóságban élő iró természeti és társadalmi létrétegeivel, de természetesen akkor is "visszafelé." /Egyébként ezért merülhet fel a mü kapcsán az iró pszichológiája, egyénisége, magatartása stb./ Ha a szó rétegét mint az alakok megnyilatkozását tekintjük, ismét nem az alakok elevenségével kerül alapozó vonatkozásba. A szó az alak megnyilatkozása, amelynek olyan jeleket is kell tartalmaznia, amelyek az alatta lé-
