Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Jegyzetek

csak az irodalmi na cselekvőssoralra alkalmazható, mint a cselekmény magfelelőja. 42. Lehet mondani pl., hogy "az emberi tevékenységek...", de ha valaki ezzel a szókapcsolattal kezdi mondatat, senki nem gondol okvetlenül arra, hogy több ember egymással összefüggő cselekvéssorónak az elmondása következik. Ha azt mondjuk "X. és Y. története", csak a kontextusból derül ki, hogy az esetsorozat velük történt meg, vagy ők mondták el. A "Van egy történetem..." szókapcsolat az, amely leginkább je­löli, hogy emberek egymással összefüggő cselekvés­soráról van szó. Itt viszont időérzékelésünk ját­szik fontos szerepet. Amig maga a történet zajlik, nem mondhatjuk, hogy "Van egy történetem.„csak azután, hogy a történet befejeződött. Am pl. "Rómeó ós Júlia története" még akkor is történet, ha a mü olvasásával éppen pl. az első felvonás közepén tar­tunk. 43» A "Koszty-flu esete Tóth Marival" címben szereplő szó éppen azt kormotálja, hogy a valóságban megtör­tént eseménysorról lesz szó, hogy a történet nem kitalált, hanem valódi. A cím persze még a felsü­lést, Noszty Feri céljainak végső meghiúsulását is konnotálja. 44. Szent-Györgyi Albert egy tv-interjujában a követ­kező történetet mondta el: "Sajnos ez a két fő a­lakja az én Hamletemn ek is ennek a nagy összeütkö­zésnek lett az áldozata, mert a Horváth Pista Tóth Katiba nagyon beleszeretett, aki a királynőt, Gért­rudot játszotta, és nagyon beleszerettek egymásba. A Horváth Pista zsidó származású volt, a Tóth Ka­tinak a szülei pedig fasiszták voltak, szóval na­gyon 'nemzetiszinüek' voltak, éa semmiképp nem a­kartak beleegyezni abba, hogy összeházasodjanak. És a Horváth Pista érezte, hogy őt ez a szituáció szét fogja zúzni, és egyetlen megoldásként a halált választották." A riporter a kínálkozó asszociációt igy fogalmazta meg: "Igy lett a Hamlet ből egy Ró­meó és Júlia-szerü befejezés." A mi szempontunkból az a mondat érdemel igen nagy figyelmet, amivel a tudós ezt a történetet befejezte: "Sokazor kivon­tam, hogy bór jöttek volna hozzám a problémájuk­kal, akkor én találtam volna más megoldást." /Szent-Györgyi Albert: Az élet jellege; Magvető Ki­adó 1973; 97-98./ A fenti mondatot soha nem mond­hatta volna el senki, a Rómeó és Júliá val kapcso­latban. 45. Az un. ösztönös cselekvéseknek minősithető törvény­szerűségek háttérbe szorulásét is megfigyelhetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents