Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Az idő és a tér

királynő tróntermébe./ Mivel azonban a tér nem konkrét tér, hanem drámai erőtér, mivel a folyamat alapja nem az idő, hanem a világkép rögzitéaének szekvenciája - ezek az események sohasem "véletlenek*

1

, nem hihetetlenek a ma , rázhatatlanok. Áz alakok "mozgatása" ott és akor válik kérdésessé, amikor és ahol a drámák tere nem rőtór. Folyamatuk alapja nem a világkép, a mondanivaló rögzítésének egymásutánisága, amikor ős ahol a konkrét óra-idő és /pl./ a konkrét szoba vagy táj válik fontossá.