Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)
Az idő és a tér
ban játszódik. Az Így létrejövő reflexiós viszonyban az Objektum-1 történelmi ideje a túlsúlyos mozzanat; a drámán belüli, "korhű" idő csak másodlagos. Az Objektum-1 tör ' 3Imi ideje mindig reflexiós viszonyba lép a Műben meg 0 >. itinő cselekmény idejével. Szt a reflexiós viszonyt az Objektum-1 - Művész már részletesén elemzett vonatkozásrendszere, az objektum-szubjektum viszony elengedhetetlenné, szükségszerűvé teszi. Ez magyarázza, hogy hiába jelöl csak konkrét teret a drámaíró /pl. "Egy házban"/, ami - ahogyan utaltunk már rá - a cselekmény "időtlen", "örök" voltát jelölné, mégis egy konkrét idővel, az Objektum-l-gyel mint korral kerül reflexiós viszonyba. Az Objektum-1 a cselekményt mindig meghatározza. Igy a cselekmény mindig vonatkozásba lép egy konkrét korral, aminek következtében "örök", "időtlen" volta puszta látszattá változik. Az első fejezetben elmondtuk, hogy az Objektum-1 mindig különbözik az Objektum-2-től, még kortárs drámák esetében is. A kettő különbsége nemcsak abból adódik, hogy az Objektum-2 mindig és elengedhetetlenül a Befogadót körülvevő, a befogadást alapvetően meghatározó, valóságrész, amelyből annyi válik a befogadásban meghatározóvá, amennyit a Befogadó a saját "bensőjévé" tett. A kettő közötti "távolságot", különbséget az is eredményezi, hogy a Műben megjelenő Objektum-1 nem mint a cselekmény "óra-idője" kap jelentést, hanem mint kor és a cselekmény lányege, mint ezeknek a jelentése. Az Objektum-1 "óra-idejével" a cselekmény soha sincs vonatkozásban, hiszen a Mű folyamatának alapja nem az idő, hanem a szituáció ki bomlásának egymásutánisága. A valóság hiába azonos nagyjából - pl. kortárai drámák esetében - az Objektum-1 és az Objektum-2 mindig különbözik egymástól. A Művész számóra mint élmény, tapasztalat és mint a be-
