Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Az idő és a tér

zolt ontológiai rétegeit tehót a különböző cselekményértelmezések következtében sem kell módosítanunk. A cselekménynek is két lótrótege van, a természeti és a társadalmi létróteg, noha az utóbbinak két része van: az Objektum-1 társadalmi létrétegét megjelenítő, ábrázoló része, és ebből eredően az iró mondanivalóját hordozó része. A cselekmény két létrótege a Művésznek mint embernek két lótrétegóből következik, valamint az alakok beszédének olyan formájából, amely megérzékelteti, hogy az alakoknak is van természeti létrétegük. A társadalmi létréteg pedig a Művésznek mint személyiségnek a társadalmi létrótegén alapulva mint az ábrázolt alakok társadalmi létrétege jelenik meg. Végül persze minden a drámai alakok beszédében fut össze, mivel a Művész beszéde drámai Mü esetében egyenlő az alakok beszédével és fordítva is: az alakok beszéde drámai Műben mindig egyenlő a Művész beszédével. De a drámai Mű beszédének, szövegének elemzésére külön részt szentelünk. Az idő és a tér Ismeretes, hogy az idő és a tér problematikája a drámai hármasegységről folyó vitákban is nagy szerepet kapott. Az ábrázolt cselekmény időtartama azonban csak egyétlen aspektusa a drámai idő kérdésének. A felvetődő szempontok a drámai időnek és térnek, s ezeken keresztül a drámának ontológiai jellemzői. Ezek pedig a következők: a művön belüli időfolyamat jellegének viszonylagos vagy egyértelmű volta; az elolvasás időtartama; a drámának mint műalkotásnak élettartama és "halála" a valóságon belül; a szöveg első szavától az utolsóig tartó un. belső Idő; az idő ós tér összefonó-