Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A cselekvés és a cselekmény

ben is, pl. Lear, Macbeth atb. halálában, a természeti létréteg törvényei húzódnak háttérbe a társadalmi létrétegből eredők, az ott létezők javára.^ Mir^ezek egy drámai műben összefüggésben vannak a cse lekmd \j egységességével. /Azért irunk és irtunk egységes séget, a cselekmény egysége helyett, hogy a hármas egység bármily asszociációját elkerüljük./ A társadalmi tör vények érvényesülése az élet folyamataiban is eredményez het egységességet. Azonban ezen egységesség határain belül a természeti és a társadalmi létréteg törvényei egymástól függetlenül hatnak és okoznak eredményeket, követ kezményeket. A kétféle "törvénynyaláb" a valóságos életben egyáltalán nem szükségszerűen halad párhuzamosan. A természeti létréteg törvényei akkor is keresztezhetik a társadalmi létróteg törvényeinek menetét, amikor ezek még nem érték el azt a pontot, ahol akár egy, akár több ember életére vonatkozóan az egységesség már megvalósult volna. Minden drámai műalkotás a kétféle létréteg törvényeit - ebben az értelemben - párhuzamossá teszi. A keresztezési pontokat nem a természeti létréteg törvényeinek önmozgásai hozzák létre, hanem az irói mondanivaló. Az irói mondanivaló pedig csak akkor idézhet elő keresztezés! pontokat - akkor halhat meg a hős -, ha ez a társadalmi létréteg törvényszerűségeit, illetve jelentésük érvényre jutását szolgálja. A cselekmény egységességét tehát mindenképpen a társadalmi létréteg törvényszerűségei teremtik meg, s nem a természetieké. I Egy ember életének teljességét, mint egységességet, drámai műben csak speciális esetben lehet létezésbe hozni. Ez megint nem az előadás időtartamának szükségszerü-