Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámában felidézett alakok

illetve: épp ennek a megjelenése hozza létezésbe a drámai alak társadalmi létrétegét. A drámai alakból közvetlenül beszéde jelenik meg, s ez hordozza a társadalmi lótréteget, s ennek megjelenési módja ós formája utal az alatta lévő, ezt megalapozó természeti lótrétegekre. A társadalmi mozgásirány igy az alakokban nem fogalmak vagy etikai tartalmak összességeként, hanem az Írói mondanivalóként jelenik meg. A társadalmi mozgásirány legfontosabb ontológiai vonása az alakok tekintetében éppen az, hogy a valóság társadalmi-történeti törvényei, mozgásirányai válnak jellemekké a drámai alakokban. A valóságban maguk a törvények sohasem válhatnak egy ember jellemóvó. A valóságos életben ópp a társadalmi-történelmi törvényekhez való viszony adja ki a jellemet, illetve a jellem értékelését, az erkölcsöt. Egy drámai alak esetében pedig ópp ezeknek a törvényeknek a drámai alak

ban való megléte adja ki jellemét. A drámai alakok speciális, a valóságban élő emberektől különböző jellegű létet azonban nemcsak az irói mondanivaló és az irói terv miatt kapnak. Létük kialakulásában jelentős ok az ontológiai genezis első pillanatában létezésbe kerülő esztétikai minőség is. Drámában az esztétikai minőségeket a műfajjal hozták összefüggésbe, mert - ahogy említettük - a tragédiát és a komédiát tekintették a dráma műfajainak* . Az esztétikai minőségek ős a drámai alakok jellemvonásainak összefüggése már Arisztotelésznél felvetődött, s ettől kezdve a tragédia és a komédia problematikája kapcsén állandóan előkerült. A drámaelmélet 17. éa 18. századi történetének egyik kulcskérdése volt a tragikus és komikus jellem közötti különbség, s ennek igen t nagy teret szentelt Lessing is a Hamburgi dramaturgié-