Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

nem csökkentebb intenzitással, de mégis jelen van, hogy a megfelelő ponton kiszélesedjék és ezzel a genezis folyamatában ugrásszerű változást eredményezzen. A társadalmi valóság felidézett ontológiai rétegei: a drámában ábrázolt alakok, a cselekmény, a tér- és idődimenziók, valamint a minden eddigi összefoglalója, a drámai szöveg, es iró és az alakok beszéde. Ismeretes, hogy valóságnak két nagy lőtfoka van: a természeti és a társadalmi létfokok. Létfokoknak csak akkor nevezzük ezeket, ha magukról a lótfokokról, egészükben van szó. A természet létfoka magában foglalja a szervetlen és a szerves létszinteket. Létrétegről akkor beszélünk, ha a valóság egy-egy létezőjének /pl. állat vagy ember, vagy műalkotás/ összetevő, felépitő ontológiai egységeit emiitjük. Az állatnak igy két nagy lótrétege van, a szervetlen ós a szerves réteg; az emberé pedig a természeti lőtréteg és a társadalmi létréteg. Az ember természeti lótrótege magában foglalja a szervetlen és a szerves létfokokat, amelyek az emberben létrétegek. Azért lehet azt mondani, hogy egy drámában a valóság ontológiai rétegei idéződnek fel, mert az alább elemzendő rétegek az embert és az ember társadalmi vonatkozásait idézik fel. A valóságos ember és az ábrázolt alakok megfelelése egyértelmű. Az embert mint drámai alakot ugy kell felidézni, ábrázolni, hogy a valóságos ember társadalmi és természeti lótrétege is felidéződjön. A társadalmi létfokon az ember tárgyiasul, azaz vonatkozásokat alakit ki, s ezek a viszonyok mind cselekvésben nyilvánulnak meg. Az ember társadalmi létrétegét a valóságban a cselekvésekben megnyilvánuló tartalmai és vonatkozásai jelentik és jelölik. Cselekvés pedig csak térben és időben valósulhat meg. Igy voltaképpen a drámai alak a va-