Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

a különbségen és különbözőségen keresztül kikössön az ellentételességnél és ellentmondásosságnál."

8 Itt arról van szó, hogy az általánosan - és nem speciálisan a müalkotáslétre vonatkozóan - jellemzett ontológiai genezis folyamatában résztvevő összetevők miképp őrzik meg azonosságukat és különbözőségüket az egymással való dialektikus kapcsolatban. A müalkotáslót ontológiai kialakulásában az Összes összetevők végül is egyszerre vannak együtt és jelen. Épp az a jellemző rájuk, amiről Lukács György irt,.hogy ti. egy-egy mozzanat csökkentebb módon van jelen egy-egy fejlődési fázisban mint egy következőben, mig egy bizonyos ponton az egyik kiszélesedik s ezáltal ugrás, minőségi változás következik be a fejlődési folyamat komplexumában. A legelső kiszélesedő, kiterjedő mozzanat az esztétikai minőség, amely miután ilyenné vált, mindig megmarad. Ebben a fázisban az összes többi összetevő mozzanat csökkentebb intenzitással létezik; majd az egynemű közeg anyagának mozzanata szélesedik ki, s okoz ugrásszerű változást: létezésbe kerül a művészeti ág. S ugyanigy, a münem és a műfaj a megfelelő fejlŐdés-fázis-pontig csökkentebb intenzitással léteznek mint az ontológiai genezisben résztvevő ujabb két összetevő mozzanat. Ezután a megfelelő ponton kiszélesednek s ugrásszerű változást eredményeznek: létezésbe kerül a dráma /münem/, azután pedig vagy a konfliktusos, vagy a középpontos, vagy a kétszintes dráma /a műfaj/. Az alább elemzendő rétegek azonban már ezekben a fázisokban is jelen vannak, csak csökkentebb intenzitással. Miután az eddig elemzettek létezésbe kerültek, nagyobb intenzitást kapnak, s ugrást eredményeznek: felidéződve létezésbe kerülnek az Objektum-1 ós a Művész vonatkozárrendszerében megjelenő valóság ontológiai rétegei. Egy mozzanat tehát nem folyamatszerüsóggel van jelen állandóan, ha-