Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

vagy egyáltalán nem lenne egy dráma valóban létező, ha az esztétikai minőség, az egynemű közeg anyaga, a münem ós a miifaj előzőekben megadott törvényszerűségei nem lennének valódi

, v

alóságos törvényszerűségek és rétegek. A felidézett valóság ontológiai rétegei ugyanis egyáltalán nem valóságosan, csak felidézetten megjelenő rétegek. Valódi létet csak valódi, valóságos törvényszerűségek - mint rétegek - ópithetnek föl. Ha a műben csak a felidézett valóság van jelen, akkor természetesen ennek ontológiai rétegei is csak felidézett rétegek

. A drámai mű valóság, de természetesen mint műalkotás és nem mint élet, életfolyamat. Ezért a létét megteremtő törvények rétegek - valóságos törvények, valóságos rétegek, a mű létének rétegei. A mű azonban nem a maga ilyen értelmű valóságáért létezik, hanem a felidézett valóságért, olyannyira, hogy a felidézett valóság nélkül a "maga valóságáról" voltaképp nem is beszélhetünk. A felidézett valóság rétegei, a drámában ábrázolt alakok, a cselekmény - a tér- ós idődimenziók rétege eddig is "jelen" volt az ontológiai genezis fázisaiban, s mégis csak moat jönnek létezésbe. Az ontológiai genezis folyamatáról Lukács György ezt irta: "Egész általánosan arról van szó, hogy a reflexiós meghatározások ontológiai birodalmában valamely komplexumot alkotó dialektikus összefüggésen belül egy mozzanat növekedése vagy csökkenése nem folytatólagos folyamatazerüséggel hat, ellenkezőleg, e kölcsönhatásokban bizonyos pontokon - amelyek minden konkrétan különböző kontextusban különféleképpen helyezkednek el - ugrások, váratlannak látszó változások következnek be a komplexum szerkezetében ós dinamikájában." Ezt a mondatot Hegel elemzése és birálata kapcsán irta le, azzal a dialektikus lánccal kapcsolatban, "amely az azonosságból indul ki, hogy