Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

átörökítette és átalakította az abszurd szinház. Ebből építkezett, ezt gyúrta át. A másik mozzanat, amit tragikomédiának szoktunk mondani és a groteszk és a tragikomédia rendkivül sok változatát jelenti. Ez azonban az európai szinházba egy kicsit megint a félreértés áttételén keresztül érkezett meg. A félreértést itt most abban az esztétikai értelemben használnám, ami minden átvételnek és minden befogadásnak a lényege. Tudniillik: nem lehet ugyanúgy átvenni és alkotó módon továbbfejleszteni valamit, mert abból csak epigonizmus lesz. óhatatlanul félre kell értenie a befogadónak és továbbépítőnek a dolgot. Valahogy igy érkezett el ez a tragikomédia-mozzanat is az európai drámába, a II.) világháborútól napjainkig. Most egy abszurd példát e'mlitenék, hogy ez mit jelent Csehov vonatkozásában. Ha az egyik olyan abszurd drámában egy Berangie nevezetű kis hőscincér arra vállalkozik, hogy a világ legnagyobb gyilkosát elfogja, akkor ez rögtön egy groteszk és tragikomikus figurává válik, akiben a belső elhatározás, és a külső lehetetlenség ütközik. De a dolog teljesen statikus, jóllehet, a belső pátosz és a külső környezet szinte' krimibe illő csatározását látjuk, psehovnál nem erről van .szó. Nem igy ütközik meg a belső pátosz, a hit és remény, valamint a külső sors reménytelensége, összeomlása. Nem ilyen statikusan ütközik meg, hanem azon az áttételen keresztül, hogy az emberekben sokkal több van, mint amit meg tudnak valósítani. Tehát ha vennék maguknak a fáradtságot, amit megkövetel tőlük az iró - erről majd később egy kicsit bővebben fogok beszélni -, akkor többet tudnának tenni,akkor lázadni tudnának és ezt várná el tőlük az iró, és ki tudnának törni, mert megvan bennük az energiatöbblet, ami ehhez szükséges, de valahogy nem teszik ezt. Vagy nem sikerült nekik, vagy félre megy az egész, és ezért kerülnek ebbe a furcsa, félig-meddig tragikus, félig-meddig komikus szituációba. Ez is úgy van megcsinálva Csehovnál, hogy mini-mozgások dramaturgiájára épül a dolog, hogy meg-