Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

művészet területén tulajdonképpen már régen létrehozta ezt a kvantumfizikusok által mesterségesen kialakított, e részecskék mozgását elemző rendszert, és benne a részecskék mozgását. A csehovi világban is minden részecske meghatározott helyet foglal el, egymással kapcsolatban van, de abszolút nem lehet megmondani, hogy a következő pillanatban milyen kombinációba lép a többivel, mi fog bekövetkezni. A csehovi viiágnak és poétikának ez a sajátossága teszi, hogy különösen alkalmas filmművészeti és televiziós feldolgozásokra. A televíziónak az a kettős sajátossága, hogy egyszerre tud létrehozni fotográfiai pontosságú valóságrészleteket, másrészt pedig létre tud hozni akár a hihetetlenseggel határos, irreális, feltételes világot. A tegnapi felszólalásokban valóságos probléma merült fel és valóban érvényes következtetés hangzott el. Nevezetesen, hogy a Csehov-értelmezésben most zárul egy korszak, és egy új kezdődik. Sokan feltételezik, hogy ez egyúttal a csehovi életmű művészettörténeti, irodalomtörténeti megfejtésének is új szakasza lesz. Legnagyobb bánatunkra csak most adják ki Csehov müveinek teljes, harminckötetes kiadását, ami a levelezését is magában foglalja. Lehetséges, hogy ez a kiadás majd elősegíti, hogy Csehov világát rendszerezve tudjuk befogadni és magunkévá tenni. Hogy megértsük utazásait, megértsük házát, megértsük a müveiben szereplő földesúri és nem földesúri kastélyokat, a bennük élő embereket. Már van egy kandidátusi disszertáció a Csehov-hősök nevéről, valamint foglalkozásáról. Ez tulajdonképpen csak a legegyszerűbb és legkezdetlegesebb kísérlet arra, hogy rendszerezve áttekintsük Csehov világát, de a maga teljességében. Az a folyamat, hogy külön fejlődik az irodalomtörténeti és művészettörténeti Csehov-interpretáció, a Csehov-müvek szinházi interpretációja, nagy veszélyeket rejt magában. Egy egyszerű példát hadd hozzak: Koncselovszkij filmje, a Ványa