Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

nagyszerű lakás után, amely csupa melegség, csupa virág, s 5 mindig csak megy egyik szálláshelyről a másikra, mindig kopársággal meg szürkeséggel találkozik, pedig éppen ezek a virágok hiányoznak az életéből, akkor nem jelezheti ezt a szinhelyet kopár szürke padló, szürkére festett tonett-székek és szürke gyűrött függönyök. Nem szeretnék részletekbe menni. Tudom, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a megoldást, hogy valami ne legyen földhözragadtan naturális, ugyanakkor szép is legyen és költői. Mert a szép és a költői azt hiszem nagyon közel áll Csehov világához, s anélkül nem elképzelhető. Alla Szergejevna Gvemidova művésznő, a moszkvai Taganka Szinház tagja: Természetesen tudatában vagyok, hogy ezen a konferencián nem csupán élő kiállitási tárgyként szerepelek. Nem vagyok kritikus, ezért nem beszélek a rendezés stampjairól, hagyományairól, továbbá a fejlődési tendenciákról. Én az előadásról fogok beszélni. Szerencsére én egyetlen Cseresnyéskert-előadást sem láttam. És éppen ezért annak idején nem is gondoltam arra, hogy fel kell robbantani ezeket a kialakult stampokat és tradiciókat. Én az eredetivel találkoztam. És az eredetiben az áll, hogy Anya 18 éves, Ranyevszkaja 37» Hogy hét éve Párizsban él, és el sem hagyta Párizst. És Ánya azt mondja, hogy Párizsban ő az ötödik emeleten lakik, ahol mindent telefüstölnek a férfiak, állandó tömeg van és állandó zaj, ricsaj. Ő maga mondja el, hogy a szeretője tulajdonképpen meglopta és most ő próbálja megszakítani vele a kapcsolatot. Ez ez egyik. A másik pedig az, ami benne él: az orosz mult, az orosz kultúra, ami a lelkében van.