Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

ren és pontosan elmondta Nagy elvtárs, hogy mi volt az ő előadásának az eszmei koncepciója- és mi az enyém -, de az élmény meggyorsi

totta elképzeléseim összegezését és én is megrendeztem itthon az Ivanovot. Akkor én azt érdekes előadásnak tartottam, sok új megoldással és értelmezéssel. Ma már tudom, voltak dolgok, amiket halványabban oldottam meg, mint ahogy kellett volna. De gondolom, hogy egy nekifutással ez nem is megy. Csehovot csak úgy lehet megismerni mindnyájunknak, ha többször elővesszük a müvet. Ezáltal gazdagabbak leszünk mi is, a közönség is - mert jobb, érdekesebb előadások jönnek létre. Bízó Gyula; Nagyon köszönöm Marton Endrének, a Nemzeti Szinház igazgató-főrendezőjének hallatlanul érdekes és szubjektivitásában is roppant gondolatgazdag hozzászólását. Berényi Gábor

. Jászai-dijas, a József Attila Szinház főrendezője: Kedves Elvtársak! Nem vagyok elméleti szakember, nem is készültem felszólalni ezen a mai megbeszélésen, most mégis azt hiszem, el kell mondanom néhány olyan gondolatot, amely épp' egy ilyen megbeszélésre tartozik, és amely talán hasznos lehet a további magyar Csehov-előadások szempontjából. Nagy elvtárs beszélt arról, hogy a Csehov-előadások nem ágyazódtak be a magyar szinházi életbe, nem váltak színházaink állandó sikeres repertoire-darabjaivá, annak ellenére, hogy születtek szép, értékes, kitűnő előadások. Meggyőződésem, hogy Csehov megközelítését színészeink, rendezőink és közönségünk számára egyaránt megneheziti az,