Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

megértek és létre is jöttek egy új Csehov-olvasat feltételei. Csehov világának ez az új szcenikai interpretációja egészét tekintve bizonyos mértékben alkotó visszatérést jelent Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko hagyományához. Az 1975-76-os évad szovjet Csehov-előadásainak van azonban egy új mozzanata is: megváltozott a csehovi hősök felfogása, a rendezők új viszonyt alakítottak, alakítanak ki a csehovi hősök iránt. A korábbi előadások a csehovi hősöket - igy vagy-úgy - mindig az elithez, vagy legalább is kiválasztott értelmiségi körhöz tartozó személyekként mutatták be. Ezeknek az új előadásoknak az irányultsága sokkal demokratikusabb. Nem egy szük réteg bemutatását és nem egy szük réteg problémáinak a szinpadra állítását és interpretálását, hanem szélesebb tömegek emberi igényeinek és lehetőségeinek megfogalmazását nyújtják. A moszkvai Komszomol Szinházban Mark Zaharov rendező új Ivanov-értelmezést nyújtott. Rendezéséhek alapja a következő gondolatsort Századunkban tipus-váltás következett be. Biológiai tipus-váltás is. És ebből adódóan - immár Zaharov szavaival szólva - "én Ivanovban nem értelmiségit, nem sovány, sápadt entellektüelt akarok bemutatni, hanem egy egyszerű, anyagilag jól szituált, jólelkű embert, akiből az értelmiségi, az entellektüel-vonás ok teljesen hiányoznak: egy demokratikus érzelmekkel rendelkező lelki beállítottságú tipust. " Ennek megfelelően olyan színészt hívott meg Ivanov szerepének eljátszására - Jevgenyij Leonovot -, aki tulajdonképpen már külső megjelenésében is a legkevésbé .felelt meg a korábbi, Ivanovról kialakított elképzeléseknek. Ez a kissé elhizott, nagyon jólelkű, egyszerű ember, inkább hasonlit a csehovi álomszuszékra - egy kissé