Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

mint helyzetkomikumra épített színpadi tréfákat. Bródy Sándor például azt irta a Magyar Hirlapban, hogy n

a Medve tulajdonképpen egy jő tréfa, amit párbeszédben Írtak meg". Nem járt sokkal jobban a Sirály sem, amely pedig szinte a hazai bemutató után már azonnal sikerrel járta be az európai színpadot. Hevesi Sándor például ismerte, szerette a darabot, és 19o3-ban már ezzel akarta megnyitni a Thália Társaság munkásoknak rendezett előadássorozatát. De több, mint negyedszázadnak kellett eltelni, amig tervét - most már a Nemzeti Szinház Kamaraszínházában - megvalósíthatta. 1912-ben Feld Irén társulata eljátszotta ugyan a Sirályt a Várszínházban. Azt mondhatjuk azonban, hogy az előadás színvonala méltatlan • volt a műhöz, és igy különösebb hatást nem váltott ki. A felszabadulás előtti magyar színháznak mégis volt két nagy találkozása Csehowal. A Vigszinház 192o-as évekbeli Csehov-ciklusa, a Ványa bácsi, a Három nővér, az Ivanov és a Cseresnyéskert, valamint Hevesi Sándor 193o-as> Sirály-rendezése. Magyarországon egyébként ez volt az első tudatos kísérlet Sztanyiszlavszkij rendszerének tudatos alkalmazására. Minderről dr. Székely György kollégám ma még részletesebben is szólni fog. Én most csak arra a gyűlölettel vegyes félelemre szeretném felnivni a figyelmet, amellyel a Horthy-rendszer Csehovot és Csehov színházát, a moszkvai Művész Színházat kezelte. A hivatalos politika, amely ki engedte nyomtatni még Solohov Csendes Donját és a Feltört ugart is, s megengedte a szovjet kiállítást Budapesten, nem akarta beengedni az országba a Művész Színházat, amely minden egyes európai körútja alkalmával szó szoros értelmében körbeutazta Magyarországot. A felszabadulás után, amikor kommunista irók, kritikusok, irodalomtörténészek egy csoportja került a magyar kulturális politika élére - közöttük a szovjet emigrációból hazatért Háy Gyula, Gábor Andor és Sik Endre, akik Csehovnak nemcsak tisztelői, hanem fordítói és kutatói is voltak-, Gorkij mellett Csehov is