Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)

első alkalommal gyakorlatilag csak Gellért és Major beszélt, egymást többször is váltra ismertették közös elképzeléseiket, majd néhány kérdés következett, elsősorban Vámos László részéről. Másodszorra Gyárfás Miklós tartotta a vitaindító referátianot, az előre felkért hozzászólók közül egyedül Balázs Samu állt fel, hogy elmondja fenntartásait, ezeket Gellért Endre tagadhatatlanul okos érvekkel azonnal visszautasította. Több hozzászóló nem akadt, és a vitát elnapolták. A jegyzőkönyvekből, Gellért, Major és Gyárfás beszámolóiból, valamint a korabeli kritikákból kivételes részletességgel bontakozik ki az akkori előadás koncepciója, az egyes szerepek többféle változatban is megkísérelt interpretációja. A szereposztás és a jegyzőkönyvek azt is tanusitják, hogy az 1961-es uj Hamlet két főszereplője, a rendező Vámos László és a Hamletet alakitó Gábor Miklós jól ismerték a Nemzeti Szinház nagyszabású vállalkozását. Ez azért lényeges, mert látni fogjuk, az ő Hamlet

jük tudatos ellenpontja az 1952-es előadásnak. Már amennyire ezt a programot meg tudták valósítani. Meggyökeresedett konvenciókkal ugyani s nem könnyű szakitani. Már Majorék is azt hitték, hogy gyökeresen szakítani tudtak a polgári Hamlet-rendezések idejétmúlt koncepcióival. Ma hajlamosak vagyunk a Nemzeti Szinház akkori előadására ugy emlékezni, mint a dogmatikus marxizmus Hamlet

jére, amelynek látás- és játékmódját a sematizmus uralta, és ugy hisszük, ma bosszankodnánk vagy nevetnénk az akkori rendezés leegyszerűsítő értelmezésein, beállításain. De tekintsünk el az ilyenfajta visszatekintés történelmietlenségétől! Hiszen akkoriban a magam nemzedéke ezt a Hamlet

et kívánta látni, s onnan, 1952-ből nézve Gábor Miklós alakítását kiábrándultsággal, pesszimizmussal vádoltuk volna - hadd tegyem hozzá mindjárt: jogtalanul. Az irott anyag tanulmányozása is arra int bennünket, hogy óvatosan Ítéljünk. Már Gellért és Major Hamlet-értelmezését sem lehet egyértelműen dogmatikusnak, vulgárisnak bélyegez-