Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
ni? Hem okosabb-e a készletből élve •tüchtigül* elvégezni feladatainkat, bölcsen belátva, hogy a ssitaácié pedigs n ez n í? Ha szivembe nézek, magam is gyakran ugy érzem, végül a vidék úgyis mindjobban hasonlítani fog a "vidék"-hez, Pest pedig "Pest"-hez. A Hamlet annak idején egy Medikus s al, egy Figaróval « egy Anna Frankk al és egy ElveBzett Paradicsomm al kezdődött, egy Pillantás sal, egy Oszlopos Simeonn al, egy IV. Henrikk el folytatódott. Olyan szinházi előadás volt, amely - bizonyos szerencsés körülmények következtében - a "lenni, vagy nem lenni" kérdése körül szövetkezett, hogy újra feltalálja a ssinházat. Ha ezt leszögeztük, lehet is, kell is birálni, elhelyezni; érdemes megnézni, erényei ós gyengéi hogy tartalmazták már mindazt, ami bői további erények és gyeu^eségek, kezdeményezések és rutinos szokások lettek. De egyet tudni kell: valami volt, «mi ma nincs. 1976» márc. 22.