Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
éppúgy hangsúlyoznád, mint Majorékét. Még akkor is, ha az "én idomben" erről jóformán senki se beszélt - csak én. Előadásunkkal kapcsolatban a kissé homályos "posztimpresszionista" jelzőt használod. Ha figyelmesen elolvasod megjelent jegyzeteimet, láthatod, hogy talán többet foglalkozom a darab jellemével, mint Hamletével. A darab egyéniségét legalább annyira kerestem, mint a szerepét, sőt, végül nem Hamlet pszichológiájában találtam meg kérdéseimre a választ, hanem a darab konstrukciójában és mozgásában: ezt neveztem egy helyen a darab "rendetlenségének" - minden elem összefüggését minden elemmel. Amikor pl. Hamletet a szerelmeshez hasonlitottam, aki várakozás közben szórakozottan nézeget' órájára^ es újra meg újra az ajtóra, akkor ez nem hangulat; hasonlatom a darab mozgásának törvényszerűségeit kutatta. Van egy ki nem adott jegyzetem, amelyben azt firtatom, milyen összefüggés van az egyes jelenetek és monológok között, és hogy ennek következtében milyen amplitúdóval mozognak Hamlet indulatai. /Egy-egy monológ mintegy az előző jelenet utólag elmondott "belső monológja" - és ez nem ugyanaz, mint ha utólag levont konklúzió lenne pl./ Ez minden, csak nem impresszionizmus: ez olyan szerkezet , olyan struktúra keresése , amelyben semminek sincs értelme, minden fölösleges, ami nincs összefüggésben az egésszel. Olyan kompozició lehetőségeit kutattam, amely nem kényszerit csonkitásra, ferditésre, belemagyarázásra, mint az un. "pszichológiai" vagy "eszmei" konstrukciók legtöbbje. Szeretném felhívni figyelmedet arra is, hogy jegyzeteimben utalok pl. Shakespeare és Beckett rokonságára, holott akkor még nem olvastam Kottot, nem láttam Brookot. /Tudtommal a Lear akkor még meg se született./ Nem korszerűségemmel akarok hivalkodni, ilyesminek semmi értelme. /"Korszerű" csak az, amiről ki is derül, hogy korszerű. Ez egyben kritika is akar lenni ezzel a fogalommal szemben./ De mindenképpen hangsúlyozni szeretném: a Hamlet előadásánál már olyan kérdések merültek fel, olyan feladatok tűzettek ki, amelyekről addig még szó sem esett Budapesten, sőt, azóta se igen.
