Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)

osztály álságának a külszínen az alapvető emberségig.• /A. Kettle: Hamlet. - Shakespeare az évszázadok tükrében. Gondolat, 1965. 423. old./ "Hem gyávaság vagy a lelkiismeret szava vagy éppen akaratgyenge

ség" gátolja meg a cselekvésben, abban, hogy meggyilkolja a királyt, "hanem az a képtelensége, hogy olyan cselekvéseket tudjon felfedezni, amelyek egyenrangúak korának természetéről szerzett felismeréssel... egyszerűen nem talál olyan cselekvést, mely megfelelne a helyzet követelményeinek" /id. mü 425. old./, vagyis olyan cselekvési lehetőséget, amellyel valóban helyére lehetne tolni a kizökkent időt. Kattle magyarázata szerint, amikor Hamlet megérti, hogy nem válthatja meg a világot - mert erre, a maga korában a történelem objektive sem ad lehetőséget -, feladja a harcot. Belátja, nem adatik meg számára, hogy emberk

ént, humanistaként élhessen, visszatér a felületi valóságba, ismét királyfi lesz. Laertes párbaj kihívásának elfogadása már a rezignáció jele, s a halálosan megsebzett Hamletnek már nincs is más lehetősége, minthogy a feudális bosszú szellemében, királyfikónt végezzen apja gyilkosával. Hamlet végső leszámolása Claudiusszal természetesen nem old meg semmit, helyette az a Portinbras lép trónra, akit nem kisértett meg a humanizmus világmegváltó álma. Marad a régi rend. "Ugy vélem - folytatja Kettle - nem jelenti a Hamletn

ek, mint műalkotásnak az elmarasztalását, ha kimondjuk, hogy a benne foglalt problematika megoldhatatlan volt a maga korában... Végső elemzésben Hamlet nem tud semmit kezdeni 'rejtélyével', kivéve azt, hogy kifejezi. De ez a kivéve hatalmas eredmény. Mert a kifejezésen át világosodik meg a probléma természete - ez segit következményeit, összefüggéseit megláttatni. Hamlet elbukik, de emberi vágyai tovább élnek." /Id. mü 426-427. old./ Természetesen Kettle Hamlet-interpretációja is történelmileg kondicionált. Olyan tapasztaltabb marxista álláspontot képvisel, amely a hurrá optimizmus, a forradalmi romantika évei után tudja, hogy a történelem pozitiv távlatai nem zár-