Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)
romantika végletekig tragizáló látásmódjával. Azt már filológiai szövegegyeztetéssel megállapíthatjuk, hogy Schröder német átdolgozása miben tért el az eredetitől, s hogy Kazinczy mennyire hűségesen követte a szinész-iró munkáját. Eszmetörténeti elemzés mutathatja ki a Schröder-változat sajátosan felvilágosodott jellegét. A Hamlet ből, M a valóság lehetőségbeli gazdagságából" /Almás! Miklós/ a felvilágosodás kedvelt hatalmi tematikája bontakozott ki, melyet családi és szerelmi cselekményszál is motivál. Ennek érdekében elmarad Fortinbras és az udvaroncok zöme /Ro8enkrantz, O^rick, Rajnáid, Cornelius, Voltimand/; az I. felvonás államtanács-jelenete helyett csak a hatalom tényleges bitorlói és a királyi család tagjai maradnak a szinpadon. Ham! et egyrészt vészit reneszánsz sokarcuságából /elmarad például a szinészek üUftruálásának jelenete/, kevesebb szereplő adhat róla közvetett jellemzést, Egressy Gábor találó szavával "szeretetreméltó és méla herczeg"-gé változik. Az uj uralkodói erkölcsöt hozó hős diadala még a felvilágosodás fölivelő szakaszának derűlátását tükrözi Hamlet életben maradásával, amely a haldokló király bocsánatkérésével és Laertes öntudatra ébredésével válik teljes győzelemmé. Az átdolgozás Sturm und Drang-vonásokat tükröz mint azt Bellt ska.Hedvig helyesen állapitja meg A szinház világtörténeté ben. Pel kell figyelnünk azonban a Hamlet "nyitottságára" is: a hatalomból, jogos örökségéből kisemmizett ifjú a felvilágosodott értelemben erényes tisztségviselő ártatlanul üldözésének motívumára, a polgári szomorújáték és érzékenyjáték témarokonságára. Ahogyan a XVIII. század utolsó évtizedében és a század fordulón a Hamlet hatásokat vett fel az uralkodó színjáték típustól, az érzékenyjátéktól, ugy ez az 181o-es években a vitézi játéktól folytatódik. Az ujabb magyarországi Shakes lo
