Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)
egyelőre nem egyes előadások rekonstrukciójára törekszünk, hanem egy adott korszak színházi konvenció-rendszerének felvázolására » előadási folyamatok ábrázolására, - Megelőzendő a konvenció-rendszer kutatásának várható ellenérveit, melyek szerint igy a rekonstrukció parttalanságának gondja áll elő, más, már ismert hatásrendszerek visszavetitésével és átsugárzás aival - Katona Ferenccel egyetértésben, őt idézve valljuk: "Az objektiv hipotézisre törekvő kutatók pedig először az összes rendelkezésre álló forrásanyagot vizsgálják meg s azok összefüggéseiből próbálnak egy struktúrát rekonstruálni, teljesen függetlenül más korok színházi struktúráitól." /Szabálytalan színháztörténet , 1967./ A Hamlet változatai a felvilágosodástól a romantikáig Minden elmélet és módszer próbaköve a gyakorlat. A szinjátéktipus-leirás eredményeit és továbbkutatandó kérdőjeleit közkeletűbb példán, Shakespeare Hamletj ének magyar nyelvű,, f elvilágosod ís- és reformkori előadásain szemléltei tjük kb» az 184o-es évekig. Az adott terjedelmen belül nem lehet célunk egy, tényeiben és következtetéseiben uj Hamlet-összegezés elkészítése. A példa kiválasztása mellett szól a forrásanyag viszonylagos gazdagsága, a Shakespeare-kutatások széleskörű szakmai ismertsége, hazai szakirodalmunk bősége Bayer Józseftói Almási Miklósig és Mályuszné Császár Editig, aki egyik rekonstrukcióját éppen erről a drámáról és évkörünkben készítette el. A ^Hjmletet mindvégig szomorujátéknak nevezzük, nemcsak a szó magyar, hanem kifejezőbb volta miatt is, mert utal a várható közönséghatásra, a katarzis-élmény vizsgálatára és kivált a Kazinczy-forditás esetében a felvilágosodás szélesebb tragikum-fogalmára, amelyet egyszerűsítve a szomorú • tragikus egyenlőség fejez ki, szemben a
