Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

baa rejlenek, a rendezéstörténetfaez nélkülözhetetlen társulati vagyonleltárak zöme kiadatlan, közönségtörténetünk még csak néhány magányos törekvésben létezik atb. - Ismertetett módszerünk leiró jellegű, s mint ilyen, sok mindenre választ adhat. így például a színházi esztétikum társadalmi érvényességének és hatásának jó néhány motívumát rögzítheti, sót magyarázhatja. Nem pótolhatja és nem nélkülözheti azonban a párhuzamosan folyó ágazati esztétikai kutatásokat. Addig ugyanis fennáll a lehetőség, hogy a komplex leiró módszerrel egybegyűjtött forrásanyag és a belőle levont történeti következtetések nem színházesztétika! alapon Ítéltetnek meg, hanem az egyes színjáték-elemek, /szöveg, tánc, szinpadi keret, zene/ kidolgozottabb ágazati esztétikája, tehát irodalmi, művészettörténeti, zenetudományi szempontok szerint kapják meg értékelésüket. A szövegben hivatkozottakon kivül az alábbi forrásmunkákra támaszkodtunk elsősorban. - Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban I., Bp. 19o9. - Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 17921821

. Bukarest, 1972. - Kótsi Patkó János: A Bégi és Uj Theátrom Históriája és egyéb Írások

, Bukarest, 1973. - Vörösmarty Mihály összes

i művei XIV. /kritikai kiadás/, Bp. 1969. /Solt Andor jegyzeteivel/ - Solt Andor: Dramaturgiai irodalmunk kezdetei 1772-1826 Bp. 197o. /Irodalomtörténeti könyvtár 24./ - Almás! Miklós: Színjáték és társadalom. Bp. 1963. /Színházi tanulmányok 9»/