Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

zetfajtákból merítették a dán herceg fekete öltözetét, és valószínűleg innen a többiek udvari ruházatát is. /Hasonlóan a polgári szomorujátékok és érzékenyjátékok jelmezeihez./ De lehetett vitézi játéki hatás is, a szerepfelfogás és az emlitendó előadásmód mellett a jelmezben és a maszkban is: Egressy 1835-ben még fedetlen fejjel és.az I-III. felvonásban fekete bajusszal játszotta Hamletet. Összegező felfogását A színészet könyvé

ből idézzük: "az öltözetek és egyéb kellékek mintáit a középkorból lehet kölcsönözni." A diszlet- és jelmezutalások után, a rendezői lehetőségek és hagyományok állandó és változó elemeire jó példát ad a Nemzeti Színház 1848-49-es butorkönyve. A Hamletr

e vonatkozó bejegyzések erősen javítottak, két változatot adnak: a korábban használt és a középkori tárgyú darabokban mindenütt előkerült "gót butor" helyett a "Közöny-butor" jelenik meg, Moreto sikeres vígjátékának készletéből, időleges vörös huzattal. Ujabb szinjátékelem korszerűsödött tehát anélkül azonban, hogy a játék kerete /a háttér és az oldalkulisszák/ hasonló változására adatot lelnénk. A. színészi játékstílusok változása 1839-ig változatlan a szinészi értelmezés és játék alapstilusa. A^siró-éneklő iskola elnevezését és leírását Bajza Józseftől örökölte színháztörténetünk /Kritikai Lapok, 1836/ - ez a stilus lesz, a magyarországi német színészek közvetítésével, négy évtizeden át az uralkodó. Senkit ne tévesszen meg központi fogalma, a "természetesség"! Sem a felvilágosodás kora, sem a romantika nem "realizmus" értelemben használja, mint azt korábbi, némileg sematikus szakirodalmunk állitotta /Magyar színháztörténet

. 1962/, hanem a klasszicizáló francia tragédiához, az angol színház megmerevedett gesztustárához és a mannhelmi stilus kecsesség-