Kerényi Ferenc: A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790-1840 (Színházelméleti füzetek 2., Budapest, 1975)

Iában, öt kulisszapárral dolgoztak, a mögöttük kifeszített szuffitaivekről bocsájtották le a háttérfüggönyöket és a mennyezetet jelző rövid drapériákat - a szinpadtér mélységének módosítása gyors, nyiltszini változáet tett lehetővé és kevés ember munkáját igényelte. Az oldalkulisszák a szin pad deszkáira szögezett csatornákban futottak áttételek és csigák segítségével; bonyolultabb esetben pedig - az egyidős külföldi kastélyszinházakból /Krumlov, Gripsholm/ ismert módon - az átvágott deszkák alatt az oldalfalak görgőkben, az un. kocsikban végződtek és szinpad alatti kerékszerkezet mozgatta őket, eltüntetve a feleslegessé vált színfalakat a szinpad perspektívájában a nézők szeme elől. A szerkezet technikai adottságaiból következik, hogy csak a rivaldával párhuzamos kulisszaállást tett lehetővé. Mindkét változat azonban állandóbb játszóhelyet, szinház számára kialakított vagy erre a célra többször igénybevett és előkészített helyiséget feltételezett. Az egyszerűbb változatra a Reischlházból, Budáról, a bonyolultabbra az 1821ben megnyitott kolozsvári szinházból van adatunk: