Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

műalkotásokat hozhatunk.létre a színházban darabok és szí nészek bevonása nélkül". /Kiem. P. L. Hitvallás a színház ról

. Bp. 1963« 101.o./ Antonín Artaud olyan "látványosággá" akarja változtatni a színházat, amely "a ritmusok, a zörejek, a szavak, a visszhangok, . a.csivitelések különlges minőségű és meglepő párosításával... nem fél attól, hogy a lehető legmesszebb menjen.az emberi idegrendszer érzékenységének felderítésében." /L. A szinház ma

. Bp. 1970. 122. o./ Majd A kegyetlen színház

ban még világosabban fogalmazza meg elképzelését: "Végre felszabadítja a nyelvet /ti. az uj színház/ az értelem uralma alól, megmutatja azt az uj és mélyebb értelmet, amely a különleges ördögűzés rangjára emelt mozdulatokban és jelekben rejtőzik." /Uo. 125. o./ Mejerhold az önmaga faragta törvénytábIára a következőket írja: "a színházban a dialógusok csak rajzolatok a mozgások kanavászán." /A szinház ma

. 129.0,/ Még Peter Brooknak is olyan szinház a vágya, amelyet a világon mindenütt megértenek, mert nyelve nem gondolatokat fogalmaz és közvetít, csak akusztikus jelenségeket, amelyeknek végcélja nem a tudat, hanem a fül. Dráma és szinház dialógus nélkül, értelmes emberi beszéd nélkül rossz vicc csupán, mint ahogyan esztétikai értelemben abrakadabra Peter Handke Közönséggyalázás c. un. Sprechstüok "színjátéka". Elgondolkodtató, hogy a marxista kritika egyes képviselői megtorpannak az avantgardizmus művészi diktatúrája előtt. Egyik hetilapunk rovatában pl. a következőket olvashattuk: "Vajon feltétlen néma-e gondolatokban az a szinház, amely nem.a dialógusokban fejezi ki gondolatait...? Nem hiszem... Nem szabad hagynunk, hogy ízlésünk megmerevedjék, hogy csak azokat az alkotásokat fogadjuk nyitott lélekkel, ...amelyek beidegződött elvárásainknak megfelelnek." /Élet és irodalom, 1973. okt. 27./ Ebből nem kevesebb derül ki, mint az, hogy a dráma /és részben a szln-